Mosás

Egy újabb meglepő fordulatról kell beszámolnom nektek. Az Egyesült Királyság területén a ruhatisztítás drága. Egy menet: két font és ezzel még nem érted be, mivel a közösségi terek picik, a szobád egy lyuk, így befizetsz még egy repeta körre, a szárításra, immáron ötven százalék engedménnyel. És mi az abszolút katarzis? Amikor ötven perc szárítás után nedvesen veszed ki a ruhádat a szárítódból. A reggelt öt font sterling mínusszal kezdve, már igazán nincs kedved újabb egy fonttól megválni. Bár a nap vége felé egyre inkább elgondolkozol rajta, tán mégis érdemes lett volna. Mivel az egész „lakásban” az összes lehetséges helyen, ahol potenciálisan esélyed van a szárításra, ruhadarabok lógnak. De ruhák tizenkét óra elteltével továbbra is nedvesen csüngnek alá. Ezzel elodázva lakótársaidnak okozott kellemetlenség hosszát és személyes, szobádra kiterjedő élettered további degradálását. Mintha valaki gondosan egy kupacba hordta volna ruhádat, majd egy múltból itt ragadt elf huncutságában a levegőbe röpítette volna az egészet.