Ezidáig egy petákot se kellett fizetnem semmiért. Az erkölcsi bizonyítványhoz hasonlatos disclosure –t, a National Insurance Numbert ingyen igényelhettem. Azonban az újonnan csatlakozott tízek közül, nyolc tagállam munkavállalóinak* kötelező jelleggel be kell regisztrálniuk magukat a Worker Registration Scheme -be 70 fontnyi regisztrációs díj ellenébe. A mai nap feladtam e célból a papírjaimat és 83,50 fontot költöttem erre a mókára, ami másfél heti fizetésem. De mi is ez tulajdonképpen?
* Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia
Nem szól ez másról, mint az újonnan felvett tagállamok munkavállalóinak ellenőrzött munkaerőpiacra jutásáról. A regisztrációt az első munkanaptól számított 28 napon belül kell megtenni. Ennek elmulasztása esetén az időtartamon túl megjelölt munkavállalás illegálisnak számít. A szankciókat nem ismerem. Mindenről részletesen és pontosan a hivatalos honlapról: www.workingintheuk.gov.uk vagy a magyarnyelvű hivatalos tájékoztatóban itt (pdf fájl) lehet olvasni.
Erről a WRS nem is tudtam, előtte róla nem hallottam és sehol se említették. Ha az egyik itteni magyar ismerősöm nem kérdez rá, hogy én már beregisztráltam-e magam, akkor nem is került volna rá sor. Tudtomon kívül váltam volna illegálissá. Ha a munkaadó nem is tud erről, akkor az NI interjún igazán figyelmeztethetnék az embert. Bár nem tudom mennyire kell komolyan venni ezt a dolgot. Az egyik ismerősöm két éve dolgozik itt, és tőlem hallott a dologról először. Két év alatt neki semmi problémája a regisztráció elmaradásából nem akadt. Nem tudom mennyire veszik itt komolyan ezt a dolgot. Nagydobra bizonyosan nem verik kötelező jellegét, ezt tanúsíthatom.
Drága dolog, de egyszeri. Az elkövetkezendő négy évben reményeim szerint itt leszek, így szerintem megéri. 12 hónapos munkaviszony után ráadásul munkanélküli segélyre is jogosulttá válok. Ha jobban belegondolok kevéssel úszom meg. Mivel diák vagyok és éves keresetem nem haladja meg a 5000 fontot adóznom nem is kell. Az NI járulékot minden áprilisban egy az egyben visszautalják. Nagyon kedvező a munkavállalói környezet és otthon külföldiként biztosan ezerszer bonyolultabb lenne mindez. Még valami P45(?) formanyomtatvány vár rám az adóhivataltól, aminek viszont már csak pár fontos a költsége. Így az elején nehéz, és az én életembe nagy tételek, de belefér. Az illegalitásnál bizonyosan jobb.
Ha nem lennék lúzer, akkor összeszedtem volna még 25 embert és velük együtt regisztrálok be. Ekkor a 70 fontos költség 26-unk között oszlott volna meg, ugyanis erre lehetőség van. Bár én azért fenntartásokkal viseltetek ez iránt, mivel a WRS hivatalos válaszában azt közölte velem, mivel diák vagyok, visszakaphatom a regisztrációs díjat, amennyiben heti 9 vagy annál kevesebb órában dolgozom. Szerencsém van, mert a munkaadótól kapott levelemben az áll, hogy heti 6 órát dolgozom, így reménykedem.A fényképezkedés 3.50 fontját nem érzem annyira nagyságrendnyivel nagyobbnak, mintha ezt otthon tettem volna meg, viszont a postai átutalás és az ajánlott küldemény feladásának tíz fontos költsége az én heti kiadásaimhoz viszonyítva kimondottan soknak tűnik. Ráadásul igen kellemetlen, hogy a hivatalnak helyi kirendeltsége nincsen. Mindent postán kell feladni. Fénymásolt dokumentumot nem fogadnak el, azaz vagy az eredeti útlevelet vagy a személyit el kell nekik küldeni. De mihez kezd az ember okirat nélkül? Szerencsémre nekem mind a kettő itt volt, így a személyimet fel mertem adni a postán. Remélem a közeljövőben viszont is fogom látni. A 2 db fényképen, és a személyin kívül még egy levél kellett a munkaadótól, amelyben igazolják, hogy hányadikától dolgozom. Mi lesz a történet végkicsengése? Mennyire érte meg ez a 70 font? Előbb utóbb tán kiderül.
10/27/2006
10/26/2006
Bankszámla nélkül még mindig
Első körben mindenhonnan elküldtek a ∏-be, mondván, aki nem állampolgár annak nem tudnak számlát nyitni. Igaz a külvárosi bankokban próbálkoztam. Míg a Royal Bank of Scotlandnál végre elárulták milyen papír fejében állnak velem szóba. Megszereztem hát a papírt. Már szóba álltak velem és meghallgathattam mindenki ajánlatát. A legkedvezőbbet választottam, ahol az ügyintézés a legtovább tartott. Más bankok 2-3 napról beszéltek, az én választásom tíz napba került, ráadásul hiába vártam.
Persze egyik ismerősömnek se volt ekkora tortúrája a bankokkal, mindenki szépen bebandukolt az egyetem mellett lévő egyetlen bankba a Bank of Scotlandba, ahol mindenféle papíros nélkül (itt nem a személyi okmányok hiányáról van szó, de tőlem mindenféle egyéb igazolást bekértek) külföldi létükre probléma nélkül számlát nyitottak. Nekem ez azért nem tűnt és tűnik továbbra se jó ajánlatnak, mert az említett bankfiókban mindig kígyózó sorok vannak. Ráadásul az egyetlen banki szolgáltatás, amit az említett számla nyújt, az a készpénz felvétele automatából.
Igen, talán túl sokat akarok. Vásárolni a kártyámmal a boltban és az interneten. Két bank is ígért nekem ilyet és én hittem nekik. Ám a tíz nap először naptárilag telt el, majd kizárólag munkanapokban számlálva is leketyegett az idő. Viszont mind a számlámra, mind a kártyára hiába vártam. Így ma telefont ragadtam. Mint az lenni szokott ilyen bonyolult nevű embereknek mint én, háromszori név betűzés után se tudtak segíteni, nem volt hát más választásom, mint elzarándokolni a bankba. Ott már nem is volt annyira meglepő, hogy telefonon eredménytelenül próbálkoztam. Történ ugyanis, hogy nem vagyok benne a számítógépes rendszerükben, a szerződésem és minden egyéb papírom ismeretlen helyen található. Az alkalmazottat, aki velem annak idején a szerződést kötötte, bő egy hete kirúgták. Az már csak hab a tortán, hogy még megközelítőleg se tudják megmondani, most mi várható, mi lesz a számlámmal (én már tudom, irány egy másik bank). Ennyit Adam Smith szülőhazájának bankjairól. (Nem is értem miért tanítják otthon azt, hogy angol volt, ha legalább britnek neveznék szegényt. És mi vagyunk megsértődve ha Budapestet keverik Bukaresttel?)
Persze egyik ismerősömnek se volt ekkora tortúrája a bankokkal, mindenki szépen bebandukolt az egyetem mellett lévő egyetlen bankba a Bank of Scotlandba, ahol mindenféle papíros nélkül (itt nem a személyi okmányok hiányáról van szó, de tőlem mindenféle egyéb igazolást bekértek) külföldi létükre probléma nélkül számlát nyitottak. Nekem ez azért nem tűnt és tűnik továbbra se jó ajánlatnak, mert az említett bankfiókban mindig kígyózó sorok vannak. Ráadásul az egyetlen banki szolgáltatás, amit az említett számla nyújt, az a készpénz felvétele automatából.
Igen, talán túl sokat akarok. Vásárolni a kártyámmal a boltban és az interneten. Két bank is ígért nekem ilyet és én hittem nekik. Ám a tíz nap először naptárilag telt el, majd kizárólag munkanapokban számlálva is leketyegett az idő. Viszont mind a számlámra, mind a kártyára hiába vártam. Így ma telefont ragadtam. Mint az lenni szokott ilyen bonyolult nevű embereknek mint én, háromszori név betűzés után se tudtak segíteni, nem volt hát más választásom, mint elzarándokolni a bankba. Ott már nem is volt annyira meglepő, hogy telefonon eredménytelenül próbálkoztam. Történ ugyanis, hogy nem vagyok benne a számítógépes rendszerükben, a szerződésem és minden egyéb papírom ismeretlen helyen található. Az alkalmazottat, aki velem annak idején a szerződést kötötte, bő egy hete kirúgták. Az már csak hab a tortán, hogy még megközelítőleg se tudják megmondani, most mi várható, mi lesz a számlámmal (én már tudom, irány egy másik bank). Ennyit Adam Smith szülőhazájának bankjairól. (Nem is értem miért tanítják otthon azt, hogy angol volt, ha legalább britnek neveznék szegényt. És mi vagyunk megsértődve ha Budapestet keverik Bukaresttel?)
10/25/2006
Most én szóltam be
Történet egyszer nem is olyan rég, hétfő derekán reggel tízóra magasságában, hogy nemzetközi kapcsolatok előadáson vettem részt. Az első világháború utáni európai nemzetközi helyzet került megvitatásra. A tantárgyfelelős tanárnak sikerült olyan ábrát kivetítenie, amely azt sugallta, hogy Magyarország is a Kis Antant része volt. Nem bírtam megállni, muszáj volt beszólnom.
Óra után mentem oda a tanárhoz. Ezek a britek annyira udvariasak tudnak lenni, hogy az óra hátra lévő felében csak a kellő udvariassági formán tudtam gondolkoni. Mindig úgy érzem, mintha túl nyers lennék, a brit figyelmesség szintje elérhetetlennek tűnik. Végül csak sikerült rátérnem a lényegre. „Különös, pedig egy igen neves professzor könyvéből vettem az ábrát. Akkor jöjjön be az irodámba.” – szólott a tanár.
Így esett, hogy egyéni témát kaptam, és nem a kötelező témákből kell esszét írnom. Mondván „igen keveset tudunk az ottani régióról”. Nem véletlenül, mert alig lehet fellelni könyvet itt a könyvtárban ebben a témában. Honnan szerzek most forrás irodalmat? De jól is jönne most az az AKGs töri könyv amiből tanultam annak idején… Nem is szólva arról, hogy miért nincsen egy rendes magyar elektronikus könyvtár.Megint kicsit magasra sikerült felemelnem a lécet. Két konzulenst kaptam, a szeminárium vezetőmet és a tantárgyfelelős tanárt, akit a tanszék húzoneveként szoktak emlegetni. Innen már szégyen lenne visszatáncolni.
Óra után mentem oda a tanárhoz. Ezek a britek annyira udvariasak tudnak lenni, hogy az óra hátra lévő felében csak a kellő udvariassági formán tudtam gondolkoni. Mindig úgy érzem, mintha túl nyers lennék, a brit figyelmesség szintje elérhetetlennek tűnik. Végül csak sikerült rátérnem a lényegre. „Különös, pedig egy igen neves professzor könyvéből vettem az ábrát. Akkor jöjjön be az irodámba.” – szólott a tanár.
Így esett, hogy egyéni témát kaptam, és nem a kötelező témákből kell esszét írnom. Mondván „igen keveset tudunk az ottani régióról”. Nem véletlenül, mert alig lehet fellelni könyvet itt a könyvtárban ebben a témában. Honnan szerzek most forrás irodalmat? De jól is jönne most az az AKGs töri könyv amiből tanultam annak idején… Nem is szólva arról, hogy miért nincsen egy rendes magyar elektronikus könyvtár.Megint kicsit magasra sikerült felemelnem a lécet. Két konzulenst kaptam, a szeminárium vezetőmet és a tantárgyfelelős tanárt, akit a tanszék húzoneveként szoktak emlegetni. Innen már szégyen lenne visszatáncolni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
