Napfelkelte

Ma végre sikerült. 

Temetés és esküvő

Ugyan csak néhány hete vagyok itt, de már szerencsém volt látni néhány temetést és esküvőt. Sajnos szerves résztvevője ezeknek nem voltam, így vőfélyekről és egyéb, a ceremónia részleteibe beavató bemutatásra nem kerül sor, csak a látszatra és a külsőségekre.

A temetést körülbelül úgy képzeljétek el, mint ahogy azt a hollywoodi filmekben lehet látni. Hosszú lassan araszoló fekete kocsi konvoj, annyi különbséggel, hogy a kocsik előtt egy ember halad. Kemény, cilinderhez hasonló kalap van a fején. Fekete szmoking, fekete kesztyű, hófehér ing, és bőrszín. Az arca, mint egy kőből vésett szoboré. Ő sétál a koporsót szállító kocsi és az egész konvoj előtt a ravatalozótól a főútig, majd ha jól tudom, később a főúttól a temetőig. A sétáló embernek bot van a kezében, és ha a bot végén egy sima gömb helyett egy halálfej lenne, akkor az egész jelenet az Adams family egy részlete lehetne. Félelmetesen néz ki.

Esküvőből is csak az elit esküvőjét láthattam, mert aligha engedheti meg magának bárki, hogy a Szent Matchar Székesegyházban vagy az aberdeeni egyetem katedrálisában esküdjék.
A jól megtermettebbeknek a skót szoknya és frakk párosítás elég tetszetősen mutat, de a véznábbaknál, vagy az alacsony termetűeknél igen komikus az összhatás. Nagyon szép gyapjú kötött zoknit hordanak ilyenkor, és a jobb lábuk külső száránál egy díszesebb markolatú tőrt vagy kést raknak a zoknijukba.
A nők ilyenkor úgy öltözködnek, mintha a húszas években lennének. Olyan a hajviseletük és abba a korba illő kalapot hordanak.
A gyerekek kis úrfiknak vagy úrhölgyeknek vannak öltözve. Földre szállt angyalkák, mint valami nemesi sarjak.
A mindennapi brit viselet összképén, ez úgy tűnhet, mint egy jelmezbál, pedig amikor látod, akkor nem tűnik túlzásnak, egyszerűen megadják a módját stílusosan.

Széljegyzet: Jó filmre vágysz? Táblák (Blackboards/Takhite Siah) – rendezte: Samira Mahmalbaf, irán-olasz 2000, nyelv: kurd
A film mellesleg 2000-ben elnyerte a cannes-i filmfesztivál zsűrijének díját. A rendező? Egy húszéves lány, aki első nagysikerű filmjét Az alma címmel még 18 éves korában rendezte. Nem, nem, bizony Iránban sincs olyan pici árnyékod, hogy azt a két lábad közötti fesztávolság meghaladja. Egészen egyszerűen egy filmrendező szakmával rendelkező apukára és egy rendező asszisztens anyukára van szükség. De ez még így se von le semmit a film zsenijéből.

Amnesty International & Cheese Cake

Ma a címben említett szervezett, helyi, az egyetemen működő, a gólyákat köszöntő estjére látogattam el. Itt az igazi emberekre leltem. Valahogy mindenkivel egy jót lehetett beszélgetni. Itt létem egyik legjobb estje lehetett volna, ha az agyamat kikapcsolom, és nem kezdek el gondolkodni.

Első benyomásra nagyon pozitívnak tűnt mennyi előnnyel jár, ha egy ilyen nagy nemzetközi civil szervezet áll mögötted. Komoly kiadványok és hasznos útmutatások a központból (ez utóbbit természetesen nem láttam, csak elolvastam az újságban, hogy ilyen is van). Lám, milyen jól állnak anyagilag, hogy megengedhetik maguknak a gólyák borral és tortával való köszöntését. Hasonló súlyú és taglétszámú diákszervezetek pár tízezer forinttal próbálják túlélni az egész évet. Ahogy aztán elkezdtem beszélgetni a tagsággal egyre kiábrándítóbb képet kaptam.

Tulajdonképpen „nem csinálnak semmit”, csak pénzt tarhálnak és megtanulnak menedzselni egy diákszervezetet. Vetítéseket, vitaesteket szerveznek, ahol a tudatlanok tömegeinek hívják fel a figyelmét a világon uralkodó katasztrofális helyzetekre, emberjogi problémákra és kérik az embereket, hogy adományaikkal segítsenek. Miért nem szólhatna ez részben önképzésről is? Műhelyekről, ahol az egyetemisták új készségeket vagy akár tudást sajátítanak el. Amikor rendesen dolgozó emberekké válnak, tudjanak lobbizni, tudják, hogy az adott poszton, szakmában, milyen lehetőségeik vannak, hogy jobbá tegyék a világot vagy csupán a környezetüket? Elsajátítsák a helyzet felismerés készségét, az emberjogi problémák felismerését stb. Tudom, hogy erre az lenne a válasz, a lehetőség meg van. Lépj be és csináld meg. De nem ezért jöttem.

A kezedbe veszed az Amnesty magazine legfrissebb számát, és megállapítod ez igen, ez kiadvány. Komoly cikkek, program és előadás ajánlók az egész országban, de nagyrészük mégiscsak Londonban. Ilyen és amolyan dokumentumfilmek a világ különböző krízis pontjaiból. – de elmennék - gondolod. Aztán egy pillanatra felmerül benned, hogy jó, jó ez a kiadvány, de lehetne még jobban. Á nyugaton biztosan még jobbat csinálnak. És ráeszmélsz, hogy nincs tovább. Mert ez az iránymutató, ezt a modellt veszik majd át otthon a társ szervezetek. Ennél jobb nincs, mert az Amnesty anyaországában vagy, ez a csúcs, nincs tovább.

Kiábrándító, mert pénzpiramis az egész. A szervezet két dolgot kíván elérni, és ez nem csak az Amnestyre vonatkozik ilyen mikro szinten, hanem a legtöbb civilszervezetre is, ilyenek a humanisták például nálunk otthon (Tudom, nincs új a nap alatt, de az én idealista lelkemet, ez mégis megterheli). A két dolog pedig az újabb aktivisták beszervezése és pénz tarhálása. A pénz tovább megy a központba és onnan a megfelelő helyre kerül. Csak nekem ettől valamiért zsigeri viszolygásom van. Amikor odaadod a pénzed egy vadidegennek és a pénz elkezd utazni. Nem arról van szó, hogy nem bízok meg bennük, csak olyan rossz érzés, hogy nem tudsz a sorsáról, amikor nem tudod nyomon követni (Tudom, az Amnesty honlapján fenn van az éves elszámolás, hogy mire mennyit, de ez akkor is kicsit más, személyesebb). Látod, mennyi pénz megy el marketingre, kiadványokra, hogy csak megszólítsák az újabb adományozókat, vagy újra felvegyék veled a kapcsolatot. Abba már bele se akarok gondolni, mi a marketing és krízisgócokba jutatott összegek közti arány.

Én meg ott vagyok, ennek a szervezetnek az estjén és egy kész pénzkidobás vagyok számukra. Olvasom és hazahozom a kiadványaikat, majszolom a sajt tortájukat, miközben eszem ágában sincs egy penit se adományozni nekik. Mert boldog vagyok, hogy 12 nap óta először végre édességhez jutottam, mert erre igazán nem jutott. Pedig mi az a tizenkét nap, hányan nem ettek tortát egész életükben?! Meg hol vagyok, milyen környezetben, milyen körülmények között? A magam módján én is a túlélésért küzdök, de egy milyen túlélésért, egy milyen világban? Eközben nem tudunk semmi mást tenni, csak beszélni a problémákról, adakozni, tollat gyűjteni.

Még tudnám folytatni, de haszontalan. Mint közgazdász diák ez a fajta újraelosztás logikus és ésszerű, de mint halandó ember továbbra is abszurdnak, kiábrándítónak érzem. Világunkat egyre inkább csak számokba kívánjuk kifejezni, fizikai, biológiai, kémiai képletekkel és pénzzel. Így azt hisszük könnyebb, mert a számok nyelvét mindenki érti, és abban igazuk van, hogy ez az út is vezet valahová.

Ha már témánál vagyunk

Széljegyzet*: Ha azzal a kérdéssel indítasz, hogy hol van a sajttortából a sajt, akkor azt a választ hallod: Oké, te hová valósi is vagy? A briteknél a sajt torta elnevezés alatt, édes tojássárgájával kikevert krémes tortát értenek. Ellentétben azzal, hogy Európa észak-keleti részén, ez egy valóban sajtós, sós tortát jelent.

* Tudom, hogy igazából ez lábjegyzet, de ha betudnám valahogy állítani akkor ez a bal oldali margó jelenne meg. ;)

Mosás

Egy újabb meglepő fordulatról kell beszámolnom nektek. Az Egyesült Királyság területén a ruhatisztítás drága. Egy menet: két font és ezzel még nem érted be, mivel a közösségi terek picik, a szobád egy lyuk, így befizetsz még egy repeta körre, a szárításra, immáron ötven százalék engedménnyel. És mi az abszolút katarzis? Amikor ötven perc szárítás után nedvesen veszed ki a ruhádat a szárítódból. A reggelt öt font sterling mínusszal kezdve, már igazán nincs kedved újabb egy fonttól megválni. Bár a nap vége felé egyre inkább elgondolkozol rajta, tán mégis érdemes lett volna. Mivel az egész „lakásban” az összes lehetséges helyen, ahol potenciálisan esélyed van a szárításra, ruhadarabok lógnak. De ruhák tizenkét óra elteltével továbbra is nedvesen csüngnek alá. Ezzel elodázva lakótársaidnak okozott kellemetlenség hosszát és személyes, szobádra kiterjedő élettered további degradálását. Mintha valaki gondosan egy kupacba hordta volna ruhádat, majd egy múltból itt ragadt elf huncutságában a levegőbe röpítette volna az egészet.

Fűszerek

Bár állítólag a gazadag, kínálat bőségében úszó nyugatba érkezel, arra valóban érdemes felkészülni – ahogy ezt nekem néhány Európa ezt a felét megjáró barátom jelezte -, hogy a nemesebb fűszereket nem olyan egyszerű beszerezni. A köri és a kakukkfű beszerzése még megoldhatónak tűnik egy nagyobb, magyarosan szupermarket megnevezésen futó komplexumban, de a szerencsedióért és a kaporért már az arabokig – az én esetemben az indiaiakig – kell el zarándokolni. Ahol annyira nem is baj, hogy elsőre nem jut eszedbe a szerecsendió (nutmeg) angol megfelelője, és a nagyon tágra nyílt szemű indiaiaknak írhatod körül, hogy milyen fűszert keresel is te valójában. De megnyugtatóan hat az idegeidre angolságuk (arrafelé nem az angol a hivatalos nyelv? – ábrándozol el). Végül receptek elmesélése által, csak-csak előkerül a portéka (ez bezzeg megy, de fűszer neve nem). Persze olyan kiszerelésben, ami öt évre is elég, de ha már ennyit mentél érte, és ha má’ ennyire ócsó, nehogy má’ ne.
A mai körutam után meg kell állapítanom, hogy legalábbis ebben a városban, egyik boltban sem lehet kapni tejfölt, amit annak idején nekünk sour cream-ként tanítottak az iskolában. Briteknek effélével nem élnek, ami sajnos az életemben radikális változásokat fog magával hozni, mivel otthon a mindennapi betevőm szerves részét képezte. Tényleg rá leszek kényszerítve itt egy új világra. Még túros gombócot se…Fel kellene kerekedni a legközelebbi tanyáig, de merre induljak?

Diákszervezet, ahogy azt skótoknál szokás

Ma délután, elmentem a Debator Workshop-jára. A nyelven kívül szinte semmiben se különbözik egy közepes méretű otthoni diákszervezettől, csak pofátlan módón 500 éves múltra tekint vissza. Ülsz, ésszel felfogod, hogy semmivel sem kell ide több kvalitás, mint otthon. És egyszerre átérzed azon keveseknek a helyzetét, akik külföldi létükre merészkedtek hasonló dolgokba otthon. Amikor minden egyes szavukat érted, amikor elkapod a fél szavakat, a belső poénokat, a kétértelmű mondatokat, néha már már a szlenget is, és velük együtt kacagsz, mert élvezed a nyelv játékát, de te még messze nem vagy képes e nyelvvel játszi képességgel bánni.

Széljegyzet

Sajnos nem került megörökítésre a kép, de ma láttam meg az első helyi anglikán egyházat. Üzemen kívül. Az épület ma egy csődbe ment erobikközpontnak ad(ott) otthont.

Nagyon hasznos lehet, ha a szigetországba sok euró húsz centessel érkezel.

Két óra

Ma elméletileg átestem a tűzkeresztségen, azaz megtartották az első két előadásomat. Itt egy idegen országban, melyben tíz napja élek és soha előtte nem tapasztaltam saját bőrömön létét. Még levegőjének illatát se szoktam meg, még csak épphogy megtanultam megérteni az itteniek nyelvjárását, még épp, hogy túl vagyok a három napig tartó csoda élményének effektusán. De csak elméletileg estem én át a tűzkeresztségen, a java csak jövő héten kezdődik, amikor sor kerül az első spanyol órákra is, de legjava még 12 napig várat magára, mivel a szemináriumokra csak az október 9.-ével datált héten kerül sor. Lassan sétál csak bele az ember ebbe a mély vízbe.

Nem is tudom, hogy érdemes e sorokban fejtegetni a mai bevezető órákat. Délelőtt került sorra a nemzetközi kapcsolatok konyhájára, mely előadás sorozatot, egy dél-koreai professzor, egy argentin, egy francia és egy skót tanár tart meg. A tanszékvezető kissé angolszászizmussal túltengő bevezetője után, sort kerítettek a tantárgy éves tematikájának bemutatására. Én pedig ott ültem, mint egy lekötözött fenevad, aki elé kitették a friss vadhúst, de nem engedik hozzá. Hányszor, de hányszor éreztem már ennek a friss, ropogós, lédús húsnak az illatát, hányszor, de hányszor átolvastam már a tematikát, a könyvek listáját, hányszor, de hányszor merengtem el a példa esszék kérdésein. Én végre dolgozni, tanulni akarok! Nem bevezetőt, hanem konkrét munkát! Soha még életem során nem vágytam ennyire arra, hogy tanulhassak. A békességgel elfogadott időhúzás andalító. Félreértés ne essék, nem kell nekem szeminárium, hogy olvassak, járassam az agytekervényeimet. De amíg várom a skót rendőrségtől a munkaengedélyemet, naponta elolvasok egy könyvet (lássuk be nem kellett sok idő, hogy elérjem ezt a szintet), és jut időm az általam ismert nyelvek napilapjainak szemléjére is. Ezelőtt csak igen kevésszer éreztem azt, hogy azzal foglalkozom, amivel szeretnék, és annyi időt szánok rá, amennyi csak jólesik. De mégis, ezt a bennem felhalmozódó tudást nem csak input formájában, hanem output formájában is szeretném megtestesíteni.

Így történt ez ma este is, amikor elmentem Debater ma esti szeánszára, ahol a diskurzus tárgya Skócia függetlensége volt. Az asztal két oldalán ügyvédek ültek és meglepő módon gazdasági érvekkel pedáloztak, sokszor hibásan. De hát sem ők, sem a közönség nem volt a kellő ismeretek birtokában, így mélyen szántó eszmefuttatások helyet, csak elgondolkodtató példákat volt lehetőség felvillantani (Ők meg, ők vajon mégis miért csináljál úgy, ahogy és miért nincs példa arra, amit a tisztelt érvelő kollégák argumentumokként használnak), de ha ennyire érzelmeket megpendítő vitáról van szó, milyen szerepet is játszik a racionalitás, a gondolkodás?

Számomra egy dolog világos, amit a ma este csak tovább erősített bennem. Beszélni, beszélni és beszélni. Levedleni ezt a gyalázatos közép-európai akcentust (a lakótársaim nem értik mi bajom van ezzel, de gondolom nektek nem kell elmagyaráznom, pláne úgy, hogy mindenhova belépőkártyádként viszed magaddal. Ennek egy titkos fegyvernek kéne lennie és nem egy pecsétnek a homlokodon) és úgy érvelni, hogy közben azt érzed, úszol a nyelvben, bármikor bármire válthatsz mellről hátra, vagy éppen pillangóról gyorsba. Igen, már magyarul se egészen egyszerű magasreptű vitákban brillírozó beszédet tartani, ahol az érvek, mint vasbeton cövekek, mélyen, kidönthetetlenül állnak a földben. De azt mégiscsak elvárhatja magától az ember, hogy amikor szóra emelkedik, és minden tekintet rá szegeződik, akkor ne kelljen magát katonásan vasfegyelemre szorítani, és mint egy cirkuszi artista végig menni a kötélen megtorpanás nélkül, mert érzi a hallgatók lelkében a felszisszenést, midőn egyensúlyában meginog, és a felszisszenések ólomsúlyokként pihennek vállain, miközben a kötél java még hátra van.

A textuális és vizuális kontextus a latin-amerikai világban című órán, már helye volt az érzelmeknek is. „Landa egy katolikus fundamentalista” és az indiánokat leigázó spanyolok nem mások, mint „pszihopaták”. Képekben gazdagon, tökéletes angol nyelvtan mellett, erős spanyol akcentussal tartja óráját egy latin-amerikai származású, eddig az Egyesül Államokban spanyol nyelven (!) oktató professzor. Igen, ez már egy óra. Egy jobb bölcsészettudományi óra is lehetne az ELTE-éről (ha lenne ott ilyen professzor, meg ilyen tárgy; hazamegyek, ha törik, ha szakad, elmegyek Anderle órájára vagy benézek Torreshez összehasonlítás végett!), de ez még csak a kezdet. Ez még csak a felvezető óra, jövő héttől szövegelemzéssel. Egyetlen bánata az embernek, hogy ebből az órából szemináriumot nem kap, csak enyhe túlkapásokkal fűszerezet, briliáns előadásokat. Bár a passzívan hallgatónak fejéből ki-kikukucskál a fejéből az a törpe ördög, hogy bizony-bizony sokkalta többet tudsz te professzor, mint én, de egy kis közgazdaságtan, és antropológia neked is jól jönne. De lehet, akkor pont a fűszer varázsa tűnnék el…

U.I.: erős itt a keresztény diákkör, de nagyon. Most például fánkot osztogatnak. Nagyon finom, csak ragad tőle a billentyűzet.

Bankszámla

Leírom, mert szerintem e téren elég kuszák az információk. Aki nem érdekelt a kérdésben ugorjon a következő hasábra.

Mielőtt bankba mész, hogy számlát nyiss, kérj egy levelet az egyetemedtől (akárki akármit is mond)! Mert az értesítő leveled - amennyiben otthoni címedre érkezett és nem a brit lakhelyedre -, nem fogják elfogadni. Sőt a már a kollégiumi, vagy albérlet címedre érkező leveleket az egyetemtől sem, mert bár rajta van a címed és neved, még egy adat hiányzik (pl.: születési évszám).

Tehát mielőtt bankba mész vagy a Student Advisereden keresztül, vagy a University Office/Student Reception nevezetű helyen beszerzed az alábbi adatokat tartalmazó dokumentumot, amely a Te otthoni (állandó lakcímed) címedre van címezve: születés ideje, kurzusod neve, amire felvettek és amire jársz, és az itteni (UK) címed, amit az egyetem biztosít számodra. Ha albérletben laksz, akkor nem tudom, hogy a bérleti szerződés számukra elég-e. Ennek a dokumentumnak a neve, egyébként: Letter of…..

A mai napot egy nagy két órás sétával kezdtem, bankokba jártam, most már előbb utóbb tényleg lesz bankszámlám. Látom a fényt…, vagy valami hasonló idilli képet tessék elképzelni.

Holnap, remélem már tényleg belecsapunk a lecsóba, mert ma egy nevetséges szemináriumom volt. Hál’ Istennek az első és utolsó, amely information skills néven fut. Ne értsetek félre, hasznos volt az óra, mert itt is tanultam újat. Nevezetesen, hogyan kell használni a Plagiarism Detection Service-t (PDS). Ezzel a jó kis szoftverrel tudod leellenőrizni a saját esszéidet, bár nyilván inkább a tanáraid fogják alkalmazni. Hasznos kütyü, amely százalékos formában felmutatja, hogy mennyi a szóról szóra átvett szöveg és pirossal kijelöli, hogy mely részek azok, és zölddel, amelyek az önálló munkát képezik. Biztosan sok dologra lehet használni, csak abban a pillanatban, hogy idegen nyelvű forrásból dolgozol, megáll a tudománya. Bár szerintem már gőzerővel dolgoznak az EUs változaton :) (vagy a brit diákok nem dolgoznak idegen nyelvű forrásból?).

Jöttem át a gépterembe és nem hittem a szememnek! A Don folyót egy szivárvány kötötte össze a tengerrel. Nagy, vastag, tiszta csíkokkal. Mintha nem csupán színek lennének, hanem valódi téglából rakott építmény állna előtted. Amikor annyira életteli, hogy nyomban a tövébe iramodnál, azt a híres aranycsuprot megkeresni. Miközben a szivárványban gyönyörködsz, a hátad mögött nyugaton, épp a nap nyugszik le. A táj arra lágy ködben mereng, így olyan mintha mindent aranyfólián keresztül látnál. A fák lobjai közt átszűrődő távoli torony épületek elmosódva, kontrasztként libbennek fel.

Vége a Kánaánnak és a szöveg áradatnak.

Tekintettel arra, hogy az elkövetkezendő három napban, három könyvet kell elolvasnom, fejenként kétszázötven oldallal, egyre kevesebb időm lesz írni, és ezt valószínűsíthetően egyre ritkábban fogom megtenni. Tudom, tudom nem olyan nagy dolog ez, de még nem tartok ott angolban, mint az anyanyelveimmel. És ez még csak a kezdet, mert ahogy elnéztem a jövő hétre elolvasandó szemináriumi anyagot, úgy vészesen közeledik az 500 oldal/nap terjedelmű könyvek időszaka (Tegnap sikerült nettó hat óra alatt legyűrnöm száz oldalt).

Az esszék nem tűnnek félelmeteseknek. A rendszer nagyon hasonlít a kolis követelményekhez, bár csak 30%-al számítanak bele az éves munkába. 10 % a szeminárium és 60% az év végi zárthelyi. Az irodalom lista fent van a tanszékek honlapján, de ha valakit érdekel, szívesen elküldöm neki Emillel.

Az esszé kérdéseket pedig itt közzéteszem, lássátok milyen szellemi kihívásoknak és élvezeteknek fogok eleget tenni az elkövetkezendő időkben (már csak a könyvek listáját látva is, alig várom, hogy elkezdődjön a komoly oktatás). Tárgyanként egy esszét kell leadni november 15.-éig, antropológiából viszont kettőt. Ez matematika nyelvére lefordítva durván annyit tesz, hogy kéthetente el kell készíteni egyet. Már alig várom (de most komolyan), hogy valamelyik témának neki essek, sőt nem is várom, hanem megyek és hozzálátok.

Nemzetközi Kapcsolatok:

(1) What was the interwar debate about, and which side do you think was more correct, if any?
(2) Critically assess the claim that balance-of-power promotes peace in world politics.
(3) Is Francis Fukuyama's 'The End of History' argument more convincing than Samuel Huntington's 'Clash of Civilisations' thesis in explaining international relations since the end of the Cold War? Discuss with reference to empirical evidence.
(4) Select two major powers (i.e. Great Britain, France, Russia, the U.S.) and compare their diplomacy during the Paris Peace Conference.
(5) Was the 1920s indeed an ‘era of illusion’?
(6) What were the main causes of the US-Soviet confrontation during the Cold War?
(7) Discuss the rise and fall of détente in the 1970s.
(8) Critically analyse the de-colonization processes?
(9) Discuss the military, economic, political and socio-cultural aspects of colonial expansion by European Powers. Which aspect(s) contributed the most to its successes?
(10) Did anyone ‘win’ the Cold War?

Kulturális antropológia (ebből ugye kettő kell :)

1. Imagine yourself as an ethnographer arriving in Aberdeen. What cultural practice would you want to write about and what ethnographic methods would you use? How would your work distinguish itself from that of a journalist?
2. „Blood is thicker than water.” Critically evaluate this phrase using ethnographic case studies from two distinct kinship systems.
3. There are two main categories of people: men and women. Do you agree?
4. Anthropologists have described society as a set of shared symbols. Discuss.
5. Are the three phases of a rite of passage equally important? Demonstrate your argument through an ethnographic example.
6. Gift giving is an important social action in many societies. Discuss.
7. Capitalism establishes human needs. Explain.
8. Is race something you are born with?
9. Can small-scale cultures ever truly resist cultural imperialism?

A kedvencem :) – Textuális és vizuális ábrázolás a latin-amerikai világban

1. It is sometimes argued that Columbus portrayed the American peoples in two ways: as monsters when they resisted him and as children when they submitted to him. Is this borne out by the excerpt from his Journal of the First Voyage in the course pack? Is this also true of the visual representations of the Conquest?
2. Analyse the relationship between images and text in the Anglo-Dutch editions of Bartolomé de Las Casas’ A Short Account. Please note that you can access Theodor De Bry’s images at http://www.lehigh.edu/~ejg1/doc/lascasas/casas.htm
3. How reliable do you find Bishop Landa’s account of the Yucatec Maya people and of their history? To what extent is it borne out by other kinds of evidence? Answer with reference to Landa’s text and to the archaeological and other historical evidence cited by Sharer in the excerpt in the course pack.
4. It is often argued that Spanish missionaries portrayed the American peoples as lost sheep in need of a pastor. To what extent is this the case of Bishop Landa? Why might he do this?
5. Examine the ways in which Sarmiento defines Argentinian identity in theexcerpt from Facundo in the course pack and assess the impact of his work.
6. Examine the ways in which José Martí defines Latin American identity in his essay “Our America” and assess the impact of his work.
7. Compare and contrast Sarmiento’s and Martí’s views on nation-building.

Kollégium

Miután elfogadtad az egyetem által felajánlott helyet, a UCAS kizáródik a játékból, és onnantól kezdve már csak közted és az egyetem közt folyik a kommunikáció. Úgy emlékszem első között volt az a levél, amely a kollégiumi szállás lehetőségekről szól. Ezt érdemes minél hamarabb visszajuttatni nekik, mert annál nagyobb a valószínűsége, hogy az általad elsőként megjelölt helyre kerülsz. A kollégiumi szobák ára igen széles skálán mozog. Itt az alábbi árkategóriák voltak (ha az emlékezetem nem csal): ötven, hetvenkettő,* hetvenhét, kilencvenkettő*, kilencvenöt*, százöt* font/hét. A csillaggal jelölteknél nap háromszori étkezést kapsz munkanap, szombaton kettőt, vasárnap semmit. A lengyel barátom menzás, és azt mondta ízek nélkül főznek. Így szerintem érdemes inkább otthon egy, de maximum két hét alatt kitanulni a főzés művészetét, mert akkor garantáltan finomat és olyat eszel, amit szeretnél, ráadásul jóval olcsóbban (egy tál bőséges(!) melegételt simán kihozol egy font alatt).

Ezek az árak az itteni viszonyokat tükrözik és évről évre változik (nem lefelé). Edinburghban például száztíz fonttól kezdődtek a kollégiumi szobák, így amikor egyetemet választasz, lehet, ez sem egy utolsó szempont.

Ebben a városban két kisebb kollégiumi városka található. Amelyben én lakom, az a proli változat, ez az olcsóbb és a távolabb (viszont egy gyönyörű parkon mehetünk keresztül minden nap). A másikról nem sok mindent tudok. Az, közvetlenül az egyetem mellett helyezkedik el, maximum öt perc alatt eléred az egyetem bármelyik óvárosi épületét.

Ebben kollégiumi városban 1600-an lakunk. Két gépterem áll rendelkezésünkre éjjel nappal, és négy helyen vannak forró pontok (hot spot -ok), ahol wi-fizni lehet. A városkánk főteréről közvetlen buszjárat biztosítja az összekötetést az egyetemi óvárossal és egészen a város központjáig be lehet vele jutni. A busz éjszaka tizenegyig jár. Vannak parkolók a kocsiink számára, bár sajnos nincs belőlük ezerhatszáz. Én egy olyan részében lakom ennek a városnak, ahol kvázi lakások vannak, egy konyhára és fürdőszobára jut hat szoba. A szobák eszméletlen picik (nem is tartom magamat normálisnak, hogy a felújított koleszt, a budapesti lakásomat(!), erre a lyukra cseréltem fel), de ha ezt ítéljük meg olyannak, mint egy kolostort, papi zárdákkal, akkor azok, akik a nagyobb épületekben, közös étkeztetéssel szállásoltak el, börtönben laknak. Végtelen hosszú szűk folyosók, kék ajtók, fehérre meszelt téglafalak, közösségi terek teljes mértékű hiánya jellemzi azokat az épületeket. Nekem legalább vannak lakótársaim, de ők ott csak maguk vannak a szobájukban, egy olyan folyósón, ahol még legalább huszonöt ilyen szobára nyílik ajtó. Az maga a rettenet! Bár a szobájuk kétszer akkora, mint az enyém. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy nekem ez a lyuk jutott)

Ma tornán és az olvasáson kívül a szakadó esőben másra nem igazán futotta.

Bár Diego de Landa atya elég rémisztő és elkeserítő dolgokat ír, a spanyol kolonizálásról Latin-Amerikában, a Yucatan Before and After Conquest című munkásságban, nekem mégis sokkal inkább olyan, mintha egy antropológiai „előmű” lenne. Tegnap egy kicsit elrémítő gondolat jutott eszembe, hogy nemzetközi kapcsolatok mellé, nem-e illet volna jobban harmadik tárgynak a történelmet választanom. Bár fenntartásaim voltak vele szemben, hiszen többnyire brit történelemről lett volna szó. Ám így is önszorgalomból skót történelmet olvasok. Ezért úgy hiszem a latin és spanyol tanulmányok mellé, mégiscsak az antropológia illik jobban, főként Landá-t olvasva. ;)

Tudtátok, hogy Yucatan mayául azt jelenti, hogy „ő szépen, jól beszél”?.

A joghurtos rakott krumpli, csak megközelítőleges ízvilágot ad az eredetiről, de ha sarki panelnegyedes Lydlben nem lehet kapni tejfölt, még mindig ez a legkiválóbb megoldás. Arról, hogy valójában ilyen nehéz lenne a tejföl beszerzése a szigetországban nincsenek bővebb információim, majd meglátjuk. Az itteni Lydlben ne keressétek. ;)