Fűszerek

Bár állítólag a gazadag, kínálat bőségében úszó nyugatba érkezel, arra valóban érdemes felkészülni – ahogy ezt nekem néhány Európa ezt a felét megjáró barátom jelezte -, hogy a nemesebb fűszereket nem olyan egyszerű beszerezni. A köri és a kakukkfű beszerzése még megoldhatónak tűnik egy nagyobb, magyarosan szupermarket megnevezésen futó komplexumban, de a szerencsedióért és a kaporért már az arabokig – az én esetemben az indiaiakig – kell el zarándokolni. Ahol annyira nem is baj, hogy elsőre nem jut eszedbe a szerecsendió (nutmeg) angol megfelelője, és a nagyon tágra nyílt szemű indiaiaknak írhatod körül, hogy milyen fűszert keresel is te valójában. De megnyugtatóan hat az idegeidre angolságuk (arrafelé nem az angol a hivatalos nyelv? – ábrándozol el). Végül receptek elmesélése által, csak-csak előkerül a portéka (ez bezzeg megy, de fűszer neve nem). Persze olyan kiszerelésben, ami öt évre is elég, de ha már ennyit mentél érte, és ha má’ ennyire ócsó, nehogy má’ ne.
A mai körutam után meg kell állapítanom, hogy legalábbis ebben a városban, egyik boltban sem lehet kapni tejfölt, amit annak idején nekünk sour cream-ként tanítottak az iskolában. Briteknek effélével nem élnek, ami sajnos az életemben radikális változásokat fog magával hozni, mivel otthon a mindennapi betevőm szerves részét képezte. Tényleg rá leszek kényszerítve itt egy új világra. Még túros gombócot se…Fel kellene kerekedni a legközelebbi tanyáig, de merre induljak?