„Kedves zöld hely”, ez lenne a nyersfordítása Glasgownak gaelicből. Tegnap Skócia legnagyobb városában jártam.
Aberdeen városa néha nagyon is tud Budapestet idéző lenni, amint a jeges, nem sózott utakon hajnali fél hat tájékában igyekszem a buszpályaudvarra, miközben a bőröndöm kerekei el-el akadnak a szanaszét heverő szeméthegyeken. Pedig ez még egy kis város.
A buszban legalább meleg van. Egyre inkább kezdem megkedvelni a fapados buszozást, különösen akkor, amikor az előzetes információkkal ellentétben még átszállni se kell Perthnél.
Glasgow vasárnap reggel féltízkor teljesen kihalt. Még a legnagyobb sétáló utcáján se lehet látni egy árva lelket sem. Tíz órakor kezdenek el szálingózni az első bámészkodók. Amint tizenegy órakor megnyitnak a boltok, úgy jelennek meg a karácsonyi vásárlás lázában égő ügyfél hullámok. Bár, ahogy eltekintünk a vásárlási lehetőségek tengerében ebben a városban, a vásárlási láz, a kacatokra vadászó tömegek valószínűleg mindennaposak, más különben nem élne meg ez a rengeteg bolt. A városismertető legelején, büszkén tudják maguknak a glasgowiak a világ hetedik legdrágább bérleti díjával büszkélkedő bevásárló utcáját a Buchanan street-et. De nem ékszer üzletek találhatóak itt, és nem is a felső tízezer márkáinak boltjai. A középosztálynak szólnak ők, hatalmas éves forgalommal. Itt bevásárolni valóban érdemes, a Buchanan Street, Sauchiehall Street, Argyle Street háromszögében.
Számomra ez aggasztónak tűnt, én nem vásárolni jöttem. Glasgow túl nagy ahhoz, hogy vásárláson, focin, koncerteken és bulizáson kívül ne lehessen mást csinálni. Pedig állítólag pont ez a három a legnagyobb erénye városnak és az első két órában már én is kezdek ennek hinni. De aztán felfedezem a várost a magam módján. A GoMA-t (Gallery of Modern Arts) nagyon élveztem és utána a Mackintosh épületeket is felfedeztem. Glasgow csúnyácskán szép. Még fel lehet fedezni itt-ott ipari múltjának maradványait, de mindemellett az építészete számos lenyűgöző elemet hordoz magában. Valamiféle megfoghatatlan harmóniában élnek együtt a viktoriánus épületek, az ipari funkcionáriusok és a modern üvegpaloták. Nincs ellentmondás, nincs harc, egységesen alkotnak városképet. Kelet Európában én erre még igazán jó példát nem láttam. Ebbe a városban mindenféle hangulatra lehet lelni, egy kis Amerika, egy kis Berlin, egy kis London, egy kis skót, egy kis kolonializmus.
És itt nem a régi bérházak vagy a régi köztisztviselői épületek a legpompásabbak, hanem a nagy múltú bankok, hajdani (XIX – XVIII sz.) központi épületei.
Glasgow Prestwick Int. Airport 30 mérföldes távolsága a várostól, pedig senkit ne riasszon vissza a fapados repüléstől. Az út vonattal 45 perc alatt kellemesen megtehető és a vonatjegy ára is csak két font, amit a vasútozás átlagos költségéhez viszonyítva különösnek olcsónak számít brit viszonylatban.
És igazából csak vonatozva érti meg az ember, hogy hatalmas épületekkel rendelkező, betondzsungellé vált Glasgow, hajdan miért is kapta a kedves zöld hely elnevezést.
