Temetés és esküvő

Ugyan csak néhány hete vagyok itt, de már szerencsém volt látni néhány temetést és esküvőt. Sajnos szerves résztvevője ezeknek nem voltam, így vőfélyekről és egyéb, a ceremónia részleteibe beavató bemutatásra nem kerül sor, csak a látszatra és a külsőségekre.

A temetést körülbelül úgy képzeljétek el, mint ahogy azt a hollywoodi filmekben lehet látni. Hosszú lassan araszoló fekete kocsi konvoj, annyi különbséggel, hogy a kocsik előtt egy ember halad. Kemény, cilinderhez hasonló kalap van a fején. Fekete szmoking, fekete kesztyű, hófehér ing, és bőrszín. Az arca, mint egy kőből vésett szoboré. Ő sétál a koporsót szállító kocsi és az egész konvoj előtt a ravatalozótól a főútig, majd ha jól tudom, később a főúttól a temetőig. A sétáló embernek bot van a kezében, és ha a bot végén egy sima gömb helyett egy halálfej lenne, akkor az egész jelenet az Adams family egy részlete lehetne. Félelmetesen néz ki.

Esküvőből is csak az elit esküvőjét láthattam, mert aligha engedheti meg magának bárki, hogy a Szent Matchar Székesegyházban vagy az aberdeeni egyetem katedrálisában esküdjék.
A jól megtermettebbeknek a skót szoknya és frakk párosítás elég tetszetősen mutat, de a véznábbaknál, vagy az alacsony termetűeknél igen komikus az összhatás. Nagyon szép gyapjú kötött zoknit hordanak ilyenkor, és a jobb lábuk külső száránál egy díszesebb markolatú tőrt vagy kést raknak a zoknijukba.
A nők ilyenkor úgy öltözködnek, mintha a húszas években lennének. Olyan a hajviseletük és abba a korba illő kalapot hordanak.
A gyerekek kis úrfiknak vagy úrhölgyeknek vannak öltözve. Földre szállt angyalkák, mint valami nemesi sarjak.
A mindennapi brit viselet összképén, ez úgy tűnhet, mint egy jelmezbál, pedig amikor látod, akkor nem tűnik túlzásnak, egyszerűen megadják a módját stílusosan.

Széljegyzet: Jó filmre vágysz? Táblák (Blackboards/Takhite Siah) – rendezte: Samira Mahmalbaf, irán-olasz 2000, nyelv: kurd
A film mellesleg 2000-ben elnyerte a cannes-i filmfesztivál zsűrijének díját. A rendező? Egy húszéves lány, aki első nagysikerű filmjét Az alma címmel még 18 éves korában rendezte. Nem, nem, bizony Iránban sincs olyan pici árnyékod, hogy azt a két lábad közötti fesztávolság meghaladja. Egészen egyszerűen egy filmrendező szakmával rendelkező apukára és egy rendező asszisztens anyukára van szükség. De ez még így se von le semmit a film zsenijéből.