Áll a felirat az ajtón, ahova be kell lépnem. Már a szomszéd ajtó is ígéretes volt: „¿Te quieres follar?” (Szeretnél baszni? – spanyol). De ha jobban körülnézett az ember az egész hely ilyen hangulatú volt, fallikus szimbólumok amerre a szem ellát. Végül beléptem a szobába. A falon egy fényképen a szoba lakója látható, amint egy kétszer akkora fallosszal pózol. Nem, nem Spiró modern alexandriai bordélyában jártam, és nem is egy gimnáziumi férfiöltözőben.
A spanyol szóbeli vizsgámra készültem, amely két részből áll. Az első részben hármas csoportokban kell folyékony csevegést imitálni, ez a beugró. Egy hétre rá, egyedül kell kiállnod a próbát a szóbeli órákat tartó tanárral. Mivel a spanyol nyelvlaboros óráimon egymagam képviselem a másik nemet, nem volt más választásom, mint összeállni két lengyellel.
A lengyelekkel sokkal hamarabb lehet megtalálni a közös hangot, mint bármelyik más nemzettel erre felé, így ezt tűnt a legkézenfekvőbbnek. Arról már nem is beszélve, hogy a monolinguálisok, skatulya ide vagy oda, nehezebben tanulnak idegen nyelvet. Így a spanyol órák gyakorlatilag kettészakadtak. A már más idegen nyelven is tudó diákok mérföldekkel előbbre járnak azoknál, akik most próbálnak megbirkózni az első idegen nyelv nehézségeivel.
Én mentem át hozzájuk készülni. A mi „lakásunkhoz” képest ők igazán mindent beleadtak a díszítésbe. Mellesleg nem ez volt az első lánylakás, ahol ilyen fajta megnyilvánulással találkoztam. Igazából nem tudom eldönteni, hogy most a szexuális forradalommal, a női emancipációval vagy mivel mással állok én szembe?
Az aberdeeni egyetem eme kollégiumi városa mindenestre egészen biztosan nem az elit lakhelye, inkább a felső középosztályé, még akkor is ha csak a stílusból következtetek erre. Másik kollégiumi városban kétszer annyi kolidíjjal kezdenek, 100 font/hét, ahol egy csésze (1dl) filteres tea 1 fontról indul. Ott vajon milyen díszítés járja?
12/01/2006
My „Class representative”
Ezt az intézményt bármelyik magyarországi egyetem vagy Hallgatói Önkormányzat megszívlelhetné és bevezethetné (Lehet valahol már működik is csak még nem tudok róla). Arról van szó, hogy minden tárgyhoz kapcsolódóan a diákok választanak maguk közül két képviselőt, akik visszajelzéssel élhetnek a tanszékek felé a tárgy jó és rossz oldalairól, hiányosságairól stb. a félévente kétszer megrendezésre kerülő tanszéki értekezleteken. Ez egy demokratikus intézmény a maga minden hibájával együtt. A minap, amikor megpróbáltam panasszal élni, a tantárgyi képviselő hallgató társam ahelyett, hogy meghallgatott volna, fél órán át próbált meggyőzni arról, miért hülyeség az, amit mondok…
A Hallgatói Önkormányzatokra (HÖK) rendkívül sok feladat hárul a diákság mindennapi életének menedzselése kapcsán. Magyarországon a HÖKök 1/3-os képviseleti joggal bírnak az egyetemi, illetve kari döntéshozatalokban. De valahogy pont a lényeg veszik el a sok feladatban. Azon budapesti egyetemeken, amelyekre némi betekintésem van, valahogy egyáltalán nincs megoldva a diákság véleményének beágyazása és visszacsatolása az órák minőségéről és hasznosságával kapcsolatban a tanszékek felé. Persze próbálkozások vannak. Némely tanszék a szemeszter utolsó óráján önkéntes kérdőív kitöltésre kéri meg a diákokat. Egyes egyetemeken egy hosszú online kérdőív kitöltögetése mellett adhatnak hangot véleményüknek a hallgatók, ami nem feltétlenül fókuszál arra, amit leginkább szóvá szeretne tenni az elmúlt félévvel kapcsolatban a diák. Kérdés, hogy az ebből fakadó személytelenségnek több e az előnyös vagy a hátrányos oldala?
A helyzet a Hallgatói Önkormányzattal (itt egy kicsit más néven fut, de lényegében ugyan az) kapcsolatban itt is hasonló. Rendkívül sok, hasznos feladatot lát el, de mindenre neki se telik. Így az oktatással kapcsolatos képviseletet „kiszervezték magukból”. Minden félév elején, az adott tárgyat felvevő diákok két képviselőt választanak maguk közül, akiknek egyszer a szemeszter közepén, majd a végén el kell menniük a tanszéki értekezletre, ahol hangoztathatják diáktársaik észrevételeit. Az e-mail címük publikus, minden féle dologgal fel lehet keresni őket, és van módjuk arra, hogy a problémákkal kapcsolatban évközben is konzultáljanak a tantárgy felelős tanárral, így ha nagy a baj nem muszáj a tanszéki értekezletet kivárni.
Véleményem szerint ez nem csak egyszerűen visszajelzés tanáraink felé, hanem egyfajta kooperáció a diákok és az előadók között, hogy még jobbá tegyék az előadások, tárgyak tartalmát. Az utóbbi időben színvonalbeli visszaesést tapasztaltam a nemzetközi kapcsolatok szemináriumaimon, így ha már szembe jött velem a tantárgyi képviselőm, miért ne tegyem neki mindezt szóvá?
Az esszé írás dömpingében részben megérthető volt, hogy a hallgatók jelentős része nem olvas, azaz nem készül a szemináriumokra, de arról nem volt szó, hogy ez rendszeressé váljék, és hosszútávon alkalmazzák az előadás jegyzetekből való túlélés stratégiáját. Egyáltalán az az alapvető baj, hogy túl tudják így élni.
Antropológián ez teljes mértékben megoldhatatlan lenne, ha ott nem olvas valaki az percek alatt kiderül. Nem tud részt venni a feladatok kidolgozásában, megoldásában és a vitákban. Kérdeztem hát a tárgyi képviselőmet nem lehetne e megoldani, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kapjanak a nemzetközi kapcsolatok szemináriumon az olvasmányok?
- Már hat éve ez a rendszer, mi bajom van vele. – hangzott a válasz.
A nemzetközi kapcsolatok, mint a humán tudományágak elsöprő többsége meglátásom szerint olvasás és gondolkozás alapú. Azaz rengeteget kell olvasni, de ez egyedül nem elegendő, mert ezt bárki meg tudja csinálni. Viszont az olvasottakon érdemes gondolkodni, és másokkal megvitatni, hiszen a mi nézőpontunk, meglátásunk, felfogásunk csak egy a sok közül. Pont attól fejlődünk, hogy megvitatjuk, mások gondolkodási logikáját megismerjük és olyan dolgokat is meglássunk, ami magunknak nem jutott volna eszébe, így fejlődünk, így tanulunk. Ez lenne a szemináriumok lényege.
- Nézd, én se olvasok, és nem is akarok. Nagyon jól elvagyok az előadás jegyzeteimmel és még így is én beszélek a legtöbbet a szemináriumaimon. Az amiről te beszélsz, majd másod éven lesz.
- De miért? Miért pazaroljak el egy évet az egyetemből? Miért nem lehet már most? Tanulni jöttem ide stb. stb.
- Nézd, tudod mi az, hogy KGB?
- Igen.
- Látod én nem akarok check up-ot magamon. Nekem így jó. Azért szólaljak fel, hogy több check up legyen rajtam?
- De nem erről van szó. Azért jöttél, hogy tudásra tegyél szert, nem?…
És a parttalan kölcsönös egymás meggyőzni akaró vitánk csak folyt-folydogált a végtelenbe.
A srác közben x időközönként elfordított fejét és a válla fölött stílusosan egy turhát toccsantott az aszfaltra. Majd idővel odahívott hozzánk két megtermettebb borotvált tarkójú pajtását, hogy nyomatékosítsa a check up szükségtelenségét. Szerencsétlenségére pajtásai annyira nem látszódtak egyetérteni vele. – Nézd – mondták neki – a srácnak (azaz nekem) bizonyos szempontból igazat kell adnunk. De mi csak inni jöttünk ide (az egyetemre).
A Hallgatói Önkormányzatokra (HÖK) rendkívül sok feladat hárul a diákság mindennapi életének menedzselése kapcsán. Magyarországon a HÖKök 1/3-os képviseleti joggal bírnak az egyetemi, illetve kari döntéshozatalokban. De valahogy pont a lényeg veszik el a sok feladatban. Azon budapesti egyetemeken, amelyekre némi betekintésem van, valahogy egyáltalán nincs megoldva a diákság véleményének beágyazása és visszacsatolása az órák minőségéről és hasznosságával kapcsolatban a tanszékek felé. Persze próbálkozások vannak. Némely tanszék a szemeszter utolsó óráján önkéntes kérdőív kitöltésre kéri meg a diákokat. Egyes egyetemeken egy hosszú online kérdőív kitöltögetése mellett adhatnak hangot véleményüknek a hallgatók, ami nem feltétlenül fókuszál arra, amit leginkább szóvá szeretne tenni az elmúlt félévvel kapcsolatban a diák. Kérdés, hogy az ebből fakadó személytelenségnek több e az előnyös vagy a hátrányos oldala?
A helyzet a Hallgatói Önkormányzattal (itt egy kicsit más néven fut, de lényegében ugyan az) kapcsolatban itt is hasonló. Rendkívül sok, hasznos feladatot lát el, de mindenre neki se telik. Így az oktatással kapcsolatos képviseletet „kiszervezték magukból”. Minden félév elején, az adott tárgyat felvevő diákok két képviselőt választanak maguk közül, akiknek egyszer a szemeszter közepén, majd a végén el kell menniük a tanszéki értekezletre, ahol hangoztathatják diáktársaik észrevételeit. Az e-mail címük publikus, minden féle dologgal fel lehet keresni őket, és van módjuk arra, hogy a problémákkal kapcsolatban évközben is konzultáljanak a tantárgy felelős tanárral, így ha nagy a baj nem muszáj a tanszéki értekezletet kivárni.
Véleményem szerint ez nem csak egyszerűen visszajelzés tanáraink felé, hanem egyfajta kooperáció a diákok és az előadók között, hogy még jobbá tegyék az előadások, tárgyak tartalmát. Az utóbbi időben színvonalbeli visszaesést tapasztaltam a nemzetközi kapcsolatok szemináriumaimon, így ha már szembe jött velem a tantárgyi képviselőm, miért ne tegyem neki mindezt szóvá?
Az esszé írás dömpingében részben megérthető volt, hogy a hallgatók jelentős része nem olvas, azaz nem készül a szemináriumokra, de arról nem volt szó, hogy ez rendszeressé váljék, és hosszútávon alkalmazzák az előadás jegyzetekből való túlélés stratégiáját. Egyáltalán az az alapvető baj, hogy túl tudják így élni.
Antropológián ez teljes mértékben megoldhatatlan lenne, ha ott nem olvas valaki az percek alatt kiderül. Nem tud részt venni a feladatok kidolgozásában, megoldásában és a vitákban. Kérdeztem hát a tárgyi képviselőmet nem lehetne e megoldani, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kapjanak a nemzetközi kapcsolatok szemináriumon az olvasmányok?
- Már hat éve ez a rendszer, mi bajom van vele. – hangzott a válasz.
A nemzetközi kapcsolatok, mint a humán tudományágak elsöprő többsége meglátásom szerint olvasás és gondolkozás alapú. Azaz rengeteget kell olvasni, de ez egyedül nem elegendő, mert ezt bárki meg tudja csinálni. Viszont az olvasottakon érdemes gondolkodni, és másokkal megvitatni, hiszen a mi nézőpontunk, meglátásunk, felfogásunk csak egy a sok közül. Pont attól fejlődünk, hogy megvitatjuk, mások gondolkodási logikáját megismerjük és olyan dolgokat is meglássunk, ami magunknak nem jutott volna eszébe, így fejlődünk, így tanulunk. Ez lenne a szemináriumok lényege.
- Nézd, én se olvasok, és nem is akarok. Nagyon jól elvagyok az előadás jegyzeteimmel és még így is én beszélek a legtöbbet a szemináriumaimon. Az amiről te beszélsz, majd másod éven lesz.
- De miért? Miért pazaroljak el egy évet az egyetemből? Miért nem lehet már most? Tanulni jöttem ide stb. stb.
- Nézd, tudod mi az, hogy KGB?
- Igen.
- Látod én nem akarok check up-ot magamon. Nekem így jó. Azért szólaljak fel, hogy több check up legyen rajtam?
- De nem erről van szó. Azért jöttél, hogy tudásra tegyél szert, nem?…
És a parttalan kölcsönös egymás meggyőzni akaró vitánk csak folyt-folydogált a végtelenbe.
A srác közben x időközönként elfordított fejét és a válla fölött stílusosan egy turhát toccsantott az aszfaltra. Majd idővel odahívott hozzánk két megtermettebb borotvált tarkójú pajtását, hogy nyomatékosítsa a check up szükségtelenségét. Szerencsétlenségére pajtásai annyira nem látszódtak egyetérteni vele. – Nézd – mondták neki – a srácnak (azaz nekem) bizonyos szempontból igazat kell adnunk. De mi csak inni jöttünk ide (az egyetemre).
11/30/2006
Almának
Kedden a „kinézett magának” tanárral volt órám. Almát érdekelte, hogy fog kijönni a tanárom abból a helyzetbõl, hogy egy folyósi találkozás után meghívott a fogadóórájára elbeszélgetésre, miközben azt sem tudja kifél, miféle vagyok. Íme a történet folytatása.
Kedden kedvenc tanárom azokkal a mondatokkal kezdte a 100 fõs elõadóteremben az órát, amelyeket én már egyszer személyszerint hallottam tõle a folyosón. Nevezetesen: mindenkit meghívott „személyes konzultációra” az irodájába négyszemközt. A tanár ezek szerint nem viccelt és nem is tévesztett össze engem senkivel. Egyszerûen kinézett magának minket...
Jó dolog ez a skót felsõoktatás. A szemináriumokon nem vagyunk 10 fõnél többen. Figyelnek ránk és emberszámba vesznek. Vajon a világnak hány olyan pontja van, ahol az egyetemi tanár veszi magának a fáradságot és még rá is ér, hogy elbeszélgessen az elsõ éves, még semmit sem bizonyított hallgatókkal a jövõjükrõl?
Jó dolog ez a skót felsõoktatás. A szemináriumokon nem vagyunk 10 fõnél többen. Figyelnek ránk és emberszámba vesznek. Vajon a világnak hány olyan pontja van, ahol az egyetemi tanár veszi magának a fáradságot és még rá is ér, hogy elbeszélgessen az elsõ éves, még semmit sem bizonyított hallgatókkal a jövõjükrõl?
„Manapság az MA semmit se ér, skóciában 70%-os a diplomások aránya, nagy a
verseny. Ha versenyképesek akartok lenni, akkor tovább kell tanulnotok. Még
nincs késõ, de nem szabad túl késõn ébredni. Gyertek el hozzám, beszéljük meg mi
érdekel; a mûvészetek, az irodalom, a politika, esetleg a szociológia
[Latin-Amerikában]?. Nem azt mondom, hogy már most kell specializálódnotok,
megtalálni a szakterületeket, de már most érdemes elkezdeni azon gondolkozni,
hol PhD-tek. Mert vannak ösztöndíjjak és van lehetõségek, amiket ki lehet is ki
kell használnotok. Volt egy tanítványom, aki amikor PhDzot már mindenkit ismert
a szakmában (a szakterületen) és ez nagy dolog. Az egyik legfontosabb dolog.”
Az ember csak ül, és nem hisz a fülének, miket hord itt össze ez az ember. Ilyen még létezik?
11/29/2006
Amikor sírok
Az antropológia esszémet utáltam leginkább. Iszonyatosan megszenvedtem vele. Háromszor írtam meg, mert soha nem voltam megelégedve vele. Pedig a téma nagyon is izgalmas volt „Két nem létezik: férfi és nő?”. De egy nappal a beadási határidő előtt betelt a pohár, elegem volt. Úgy éreztem életem egyik legszörnyűbb munkája alá kell odabiggyesztenem a nevem. Szégyeltem magam, de már belefáradtam, nem maradt erőm, hogy negyedszerre is nekilássak a semmiből írni egy esszét. Tudtam, hogy ez lesz a legnehezebb mégis leghátrább sorolódott, meg is lett az eredménye. Tegnap kézhez kaptam a kijavított, leosztályozott munkámat...
A brit felsőoktatási rendszerben 20 osztályzat van. Ha 8-ast kap az ember, akkor épphogy nem bukott meg. 12 alatt az ember nem veheti fel az adott tárgyra épülő további tantárgyakat. Az én értelmezésemben a 12 és 20 közötti jegyek felelnek meg 3, 4, 5 jegyeknek a magyar rendszerben, de nem egészen egyértelmű számomra ez az átalakítás. Az esszék tantárgyanként különböző súllyal szerepelnek a szemeszter végi jegyben, van ahol 50%, és van ahol csak 15%.
Remegő kézzel vettem át az esszém és lapoztam át a fedő lapot, hogy a következő oldalon meglássam az érdemjegyem. Könnybe lábadt a szemem, ettől alig láttam és még kevésbé hittem: Húszast kaptam.
Legyünk realisták, az esszé nem volt ennyire jó. Első éven még könnyen osztogatnak ilyen jegyeket. Egyetemi pályafutásom során meglehet utoljára kaptam ennyire jó minősítést. A szeminárium vezetőm ráadásul orosz PhD hallgató és nálam rosszabbul beszél angolul, ezért adhatott a writing skillsre kiváló (excellent) minősítést. Tamara a tanúm rá, hogy milyen pocsék angolsággal sikerült összehoznom például a nemzetközi kapcsolatok esszémet. Arra 14-et is kaptam, ahol a writting skillsem adequate minősítést kapott, ami kb 2 jegy veszteséget okozott, és kb 1 jegyet azon vesztettem el, hogy csúnyán átléptem a megengedett szó számot (Focus – Good). Az értékelés többi része egyébként úgy ahogy megelégedésre adó okot magammal szembe (Content – Excellent, Argument – Very Good, Structure – Very Good, Sources – Excellent, Bibliography – Excellent, Presentation – Very Good) de fejlődni jócskán van hová.
Akkor most tényleg meg kellene fontolnom az antropológussá válást?
A brit felsőoktatási rendszerben 20 osztályzat van. Ha 8-ast kap az ember, akkor épphogy nem bukott meg. 12 alatt az ember nem veheti fel az adott tárgyra épülő további tantárgyakat. Az én értelmezésemben a 12 és 20 közötti jegyek felelnek meg 3, 4, 5 jegyeknek a magyar rendszerben, de nem egészen egyértelmű számomra ez az átalakítás. Az esszék tantárgyanként különböző súllyal szerepelnek a szemeszter végi jegyben, van ahol 50%, és van ahol csak 15%.
Remegő kézzel vettem át az esszém és lapoztam át a fedő lapot, hogy a következő oldalon meglássam az érdemjegyem. Könnybe lábadt a szemem, ettől alig láttam és még kevésbé hittem: Húszast kaptam.
Legyünk realisták, az esszé nem volt ennyire jó. Első éven még könnyen osztogatnak ilyen jegyeket. Egyetemi pályafutásom során meglehet utoljára kaptam ennyire jó minősítést. A szeminárium vezetőm ráadásul orosz PhD hallgató és nálam rosszabbul beszél angolul, ezért adhatott a writing skillsre kiváló (excellent) minősítést. Tamara a tanúm rá, hogy milyen pocsék angolsággal sikerült összehoznom például a nemzetközi kapcsolatok esszémet. Arra 14-et is kaptam, ahol a writting skillsem adequate minősítést kapott, ami kb 2 jegy veszteséget okozott, és kb 1 jegyet azon vesztettem el, hogy csúnyán átléptem a megengedett szó számot (Focus – Good). Az értékelés többi része egyébként úgy ahogy megelégedésre adó okot magammal szembe (Content – Excellent, Argument – Very Good, Structure – Very Good, Sources – Excellent, Bibliography – Excellent, Presentation – Very Good) de fejlődni jócskán van hová.
Akkor most tényleg meg kellene fontolnom az antropológussá válást?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
