Az utcán

Tudom édesanyám, nem kellene szóba állnom idegenekkel az utcán.

- Szevasz öcskös! A "Lidle"-be mész?
- Igen.
- Akkor most vegyél zöldséget és gyümölcsöt, mert jövő héttől visszaállnak a régi árra. (Az elmúlt három hétben, az említett üzletben fél áron kaphatóak a zöldségek és gyümölcsök. Jól taktikáznak, mert elvileg felezik a termékek árát, de igazából arról van szó, hogy pár pennyvel megemelik az árukat, és az új árat felezik meg. Így, amikor egy-egy ilyen akciónak vége, tulajdonképpen nem a régi árra térnek vissza, hanem a megemelt újra, amelyre a kevésbé leleményes vásárló nem figyel fel, mert legalább egy héten át fél áron vásárolt. Ugyan úgy, mint a politikában, a vásárlásban is rövidtávú a fogyasztói emlékezet, ha apróságokról van szó.) Hová valósi vagy?
- Magyarország.
- Budai vagy pesti?
- Budai - ekkor elkezd szláv neveket és foci klubokat sorolni, de lelkesedésében csak-csak észreveszi az értetlenkedő arc kifejezésemet. Szünetet tart, elgondolkodik.
- Hát persze, ezek csehek! Hova tűntek a magyar focisták a világról? - kérdi.
- A magyar futballnak nagyon rosszul áll a szénája, az ötvenes években jók voltunk, de azóta egyre gyengébben teljesítünk.
- Hát igen, Hegyi! Puskásról már nem is szólva.
Ezekkel a szavakkal az ajkán váltunk el. Vettem két kiló almát.

Jogos elmaradások pótlása

Valaki magánban azt írta: Rendben, hogy annyira odavagyok a tavaszi félév témáiért, de mit tud ezzel kezdeni az olvasó, ha nem árulom el pontosan, mitől is.
Hettie pedig egy másik poszt kapcsán kérdezte, mivel büntették meg szülei a káromkodó gyermeket. Hiánypótlás következik.
*
A kulturális antropológia témái dióhéjban a következők:
- A kultúra és természet (A természet is szociálisan alkotott)
- Az ember fogalma
- Hogyan élünk? (a létezés módjai; a bennszülöttek perspektívája)
- Térbeli helyek (a tér és a környezet; táj és a hely)
- Időbeli helyzetek (az idő relativitása; kulturális fogalmak az időről)
- A külső világ érzékelése (látás és a vizualizmus; látás és hallás)
- A nyelv és a gondolat
- A tudás (tudás és tudomány; bennszülött perspektíva; az ökológiai tudás)
- Hitek módjai (vallások, hiedelmek, rítusok)
- A művészet antropológiája

Ebben a félévben is két beadandó esszénk van. Az első egy könyv recenzió (a választható könyvek listája adott), a másik a fent felsorolt témák közül egyet mélyebben átgondolnunk.

„Szövegi és vizuális összefüggések modern Spanyolországban” című tárgy a következőkre fókuszál:
- Goya – Caprichos
- Spanyolország társadalma a XVIII. és XIX. században
- Leopoldo Alas – Adiós Cordera
- Progresszivista és a liberális mozgalmak
- 1898-1936 politikai és művészeti avantgardisták I.-II.
- 1936-1939 Harcolni a holnapért vagy a tegnapért? I-II.
- Spanyolország a Franco diktatúra alatt (politika, társadalom)
- Spanyolország a Franco diktatúra alatt (művészet)
- azok a 60’as évek…
- A diktatúra vége I-II
- A demokratizálódás folyamata 1975-1993 I-II
- Spanyolország napjainkban I-II

Egy esszé, egy vizsga.

A középiskolást egy hónapos zsebpénz és play station eltiltásban részesítették. Valamint megfogadta, hogy el kezd valamilyen szakkörre járni.

* A fényképet egy barátom készítette, az aberdeeni főpályaudvaron

Hol található Korzika?

A 32 éves ír lakótársam, aki egyéves tanári továbbképzésen van Aberdeenben, tegnap megkért, határozzam meg pontosan Korzika földrajzi fekvését.

- Van világatlaszod?
- Nincs.
- Te mennyire hasznavehetetlen vagy! Meghatároznád nekem kérlek, Korzika pontos fekvését?
- Franciaországtól délre, Olaszországtól nyugatra, bent a Földközi tengeren, de nem annyira távol a partoktól.
Ahogy kezdet kiülni az arcán az értetlenség, gyorsan tollat ragadtam és elkezdtem rajzolni. Megértette.
- És hol van Szardínia?
Már csak rá kellett biggyesztenem a kész térképvázlatomra.
- Korzika az olaszokhoz tartozik?
- …
Egy esetből nem kell messzemenő következtetések levonni, de engem meglep, hogy Európában is előfordul ilyen. Vissza kellene térnem a realitások mezejére. Bár a mai google-os nemzedékben egyre nehezebb meghatározni mi számít alapműveltségnek. Szerencsére a sors, mintha már felkészített volna erre. Az ominózus beszélgetés előtt, pont ezt néztem meg:


Szeretném azt hinni, hogy több héten keresztül keresték ezeket az embereket, és nem egy órán belül forgatták össze az anyagot. Az oktatás valóban ennyire Don Quijote harc?

U.I.: Számomra ez felidéz egy általános iskolai képet, amint az egész osztály súgja az egyik osztálytársunknak, „A csizmát keresd!”
A földrajz tanár viszont már türelmetlenkedik: „Nos Anti, megmutatod végre, hol található Róma?” – „Igen tanárnő, egy pillanat, keresem a csizmám.”

Ordítani szeretnék

IGEN, IGEN, Igen! Mindig is így képzeltem el egy nemzetközi kapcsolatok szemináriumot (ezen a szinten). Ma volt belőle az első, és még milyen…

A szemináriumot egy a Karibi szigetekről érkezett nemzetközi jogból PhD.-ző hallgató tartja. Én már ismertem őt korábbról. A Debater rendszeres felszólalója volt, de amikor szemináriumra jelentkeztem, akkor zsákbamacskát húztam. Nem tudtam ki fogja tartani.
Ebben a félévben direkt más időpontra akartam bejelentkezni. Rendben, hogy ősszel végig termékeny vitákat folytattam az előző szeminárium vezetőmmel, de nem akartam még egy féléven keresztül az ő realista szemléletmódját hallgatni. Lehet valaki a realizmus iskolájának híve, de mint egyetemi tanártól elvárnám, hogy ne akarja nézetét a hallgatóira erőltetni. Lehet provokálni vitákat, de amikor minden vita úgy végződött: „összegzésként elmondhatjuk, hogy a realista nézőpont áll legközelebb a valósághoz…”
Jó, jó volt az a szeminárium, de mostani még jobbnak ígérkezik. A tanár egy hangfelvétellel nyitotta meg az órát. Ki kellett találni, ki beszél. Churchill fultoni beszéde volt. Bár hivatalosan a hidegháború végének okai lett volna a szeminárium témája, fél órát szentelt a kommunizmusnak. Az első percekben nem értettem miért. A nyugati diákok, mint kiderült, nem igazán tudják mi az a kommunizmus. Nem tesznek, vagy nem tudnak különbséget tenni a sztálinizmus és a kommunizmus között stb. Kihámoztuk, rájöttek. A tanár aktívan hívott segítségül a YouTube-ról rövidfilmeket szemléltetni a dolgokat. Ezt zseniális húzásnak könyveltem el. A legjobb ez (klikk) volt.
Igaz, talán kicsit félre is vitte a dolgokat, mert a Brazil, bolíviai, kubai (?), venezuelai szocialista modellek „soha” nem fognak olyan ideológia összetűzésbe kerülni a nyugattal, hogy abból fegyverkezési láz legyen. Tocqueville időt álló érve, a hatalmas földterületek fölött rendelkező két ország közötti elkerülhetetlen összetűzésről, mintha eltörpült volna. Pedig a múlt heti események fényében, és Emmanuel Todd könyvét figyelembe véve talán mégse elhanyagolható ez az aprócska tény. Nem vagyok a poszt-hidegháború éra követőinek híve, de meg kell hagynom, számos kérdésben bizony igazuk van.
Ez az első szeminárium csoportom, ahol úgy érzem ütős diákokkal vagyok együtt, akik olvasnak, akik kérdeznek, akik gondolkodnak, és nem ülnek 60 percig, mint a tejbetök. Erős, húzó csoportnak ígérkezik. Az egyik, szintén antropológiát is hallgató lány, aki mellesleg nyolc évet élt Angolában, olyan jó érveket adott a liberális demokrácia „megkérdőjelezhetetlen jósága” ellen, hogy öröm volt nézni a politológus hallgatókat, akiknek ezen, úgy tűnik, még nem volt módja elgondolkozni.
Remek a felhozatal, már alig várom a jövő hét szerdáját!
U.I.: És miért tart egy nemzetközi jogból PhD.-ző diák nemzetközi kapcsolatokból szemináriumot? A választ én se igazán tudom. Annyit tudok, hogy az első végzetségét nemzetközi kapcsolatok és politológia történelemből szerezte. Talán ennyi kellett hozzá.

Egy gyakornok tanár esete 2. (folytatás)

Az ír lakótársam kapott egy levelet az egyik diákjától, amelyben sűrű elnézést kérések álltak, amiért hazudott, amiért le faszverőzte stb.
A lakótársam közömbös volt, se nem örült, se nem érezte elégtételnek. Nekem szimpatikusnak tűnt ez a levél dolog, mert néhány esetben otthon láttam, ahogy már a szóbeli megbocsátás kérés se ment. De az utolsó bekezdés, amelyben a rá kirótt büntetéseket taglalta, talán igazán lemaradhatott volna.
Annyit még érdemes tudni a történetről, hogy a lázongó osztályokban, a feszültséget keltő gyerekek szülei fel lettek hívva. Ilyen nyomás mellett születhetett az ominózus levél is.

Az egyetemen:
Mára már felkészült a nemzetközi kapcsolatok órára a tanár. Óra előtt még gyorsan átolvasta a diáit, és sokkal összeszedettebben adott elő. Talán a hatalmas kontrasztból adódik a probléma. Nem várható el (?) egy kezdő tanáról, hogy úgy adjon elő, mint a tanszék professzora. Szegénynek nagyon nem szerencsés, hogy pont a proffal kell felváltva előadást tartania. Egy középkategóriás mezőnyben is érezni lehetne a különbséget, de így egyre lesújtóbb az élmény.

Britül

Új félév, új előadók.

Minőségben úgy tűnik nincs változás, sőt a komolyságot illetően némi fejlődés tapasztalható, így lehetne összegezni az első két hét tapasztalatait.
De mielőtt T. jól megkommentelne, gyorsan megjegyzem, hogy a mai nemzetközi kapcsolatok óra katasztrofális volt. Az előadó szétszórt, dekoncentrált. Azt se tudta, mit akar nekünk elmondani. Pedig emberi jogok és nemzetközi szervezetek volt a téma, ami elvégre az ő PhD. munkájához erősen köthető. Egyszerűen nem hiszem, hogy csak ennyi mondanivalója volt a témában, ráadásul ilyen stílussal…
Ha már a szidásnál tartok, kitérek az antropológiára is. A témák továbbra is izgalmasak, viszont az előadóval nincs sok szerencsénk. A szakmailag elismert negyvenes, egyszerűen még nem sajátított el az előadás művészetét. A hangja 55 percen keresztül monotonon altató, a diái tele vannak tömve 12-es betűméretű szöveggel. Ember legyen a talpán, aki bármit is ki tud belőle hámozni. Ez tipikusan az az előadás, ahol a hallgatónak meg kell tanulnia nem jegyzetelni. Gimnázium után talán ez a legnehezebb, megtanulni, mikor célszerű nem jegyzeteli, mikor ér többet az egyszerű hallgatás, a papírkörmölésnél.
A tele tömött diák viszont nagyszerűek otthonra. Rendkívül jó jegyzetek, ha át akarom látni a témát, vagy ismételni szeretnék. Örülök, hogy vannak, mert így előadás után nem nekem kell kidolgoznom magamnak egy időtálló jegyzetet az aznap hallottakból. Az azonban már rég rossz, ha már én is meglátok benne stilisztikai és helyesírási hibákat. Ilyenkor mélyen együtt tudok érezni azokkal a brit diákokkal, akik érzékenyek az ilyenekre. Ha eljátszok a gondolattal mi lenne a reakció odahaza ilyen esetbe egy magyar nyelvű diával…
Ám ideje rátérni a pozitívumokra.

ALL IN ALL
Meg vagyok elégedve. A témák érdekesek, és a brit ajkú előadók többségbe kerültek. Szimplán bemenni egy előadásra és hallgatni a brit angolt, már az egy felejthetetlen élvezet. Előző félévben elsöprő többségben belga-, francia-, spanyol-, orosz- „angolul” voltak az előadásaim, most viszont egy kivételével az összes „britül” hallgatható.
Múlt héten nemzetközi kapcsolatokból a tanszék professzora adott elő. Egyetemista pályafutásom egyik legélvezetesebb előadásai voltak ezek. Kiraknám mintapéldának a többieknek: így tessék előadni.
A spanyol kultúra óráimon egyszerűen elolvadnék az élvezettől, ha nem kellene folyamatosan észnél lennem.

Stonehaven

Tavasz, tél, tavasz…. tél (?), ez volt a legjellemzőbb az elmúlt hét időjárására. Múlt hét pénteken, amikor még tavasz volt Stonahavenben jártam.

Stonehaven 16 mérföldre, azaz 25,7 km-re délre fekszik Aberdeentől. Vonattal 17 kellemes perc alatt lehet kiérni eme kicsiny antik (ex)halászvárosba. A pályaudvar aránylag a város szélén fekszik, így séta közben az óváros felé jól láthatóak a fejlődés nyomai. A város szinte Aberdeennel egyidőben kezdett el fejlődni 20-25 évvel ezelőtt. Nincs nagy titok, a recept itt is a kőolaj. Ide jött a „középosztály” lakni, miután Aberdeent bevették a nagy kőolaj vállalatok*.
Thompson szülővárosa, nem csak hangulatos tengerpartjáról és kikötőjéről híres, hanem a Dunottar várról is, ahol a skót függetlenségi háború idején a kiltes nép koronázási ékszereit is őrizték.

Robert Burns ide járt nyaralni:

Egy évnyi bánat, mi rám tekint?

Egy évnyi vígság eloszlatja mind.

S ha utamnak célján ott az öröm,

a megtett úton főm már nem töröm.

(részlet: Elgédettség – Song: Contended wi’ Little)

A várnál el lehetett heverni a fűben, hallgatni a tenger morajlását, engedni a napsugaraknak. Visszatérnék még egy holdfényes éjszakán…

*Aberdeenben van a legtöbb olajipari ágazatban tevékenykedő vállalat képviselve az Egyesült Királyságban.