Kollégium

Miután elfogadtad az egyetem által felajánlott helyet, a UCAS kizáródik a játékból, és onnantól kezdve már csak közted és az egyetem közt folyik a kommunikáció. Úgy emlékszem első között volt az a levél, amely a kollégiumi szállás lehetőségekről szól. Ezt érdemes minél hamarabb visszajuttatni nekik, mert annál nagyobb a valószínűsége, hogy az általad elsőként megjelölt helyre kerülsz. A kollégiumi szobák ára igen széles skálán mozog. Itt az alábbi árkategóriák voltak (ha az emlékezetem nem csal): ötven, hetvenkettő,* hetvenhét, kilencvenkettő*, kilencvenöt*, százöt* font/hét. A csillaggal jelölteknél nap háromszori étkezést kapsz munkanap, szombaton kettőt, vasárnap semmit. A lengyel barátom menzás, és azt mondta ízek nélkül főznek. Így szerintem érdemes inkább otthon egy, de maximum két hét alatt kitanulni a főzés művészetét, mert akkor garantáltan finomat és olyat eszel, amit szeretnél, ráadásul jóval olcsóbban (egy tál bőséges(!) melegételt simán kihozol egy font alatt).

Ezek az árak az itteni viszonyokat tükrözik és évről évre változik (nem lefelé). Edinburghban például száztíz fonttól kezdődtek a kollégiumi szobák, így amikor egyetemet választasz, lehet, ez sem egy utolsó szempont.

Ebben a városban két kisebb kollégiumi városka található. Amelyben én lakom, az a proli változat, ez az olcsóbb és a távolabb (viszont egy gyönyörű parkon mehetünk keresztül minden nap). A másikról nem sok mindent tudok. Az, közvetlenül az egyetem mellett helyezkedik el, maximum öt perc alatt eléred az egyetem bármelyik óvárosi épületét.

Ebben kollégiumi városban 1600-an lakunk. Két gépterem áll rendelkezésünkre éjjel nappal, és négy helyen vannak forró pontok (hot spot -ok), ahol wi-fizni lehet. A városkánk főteréről közvetlen buszjárat biztosítja az összekötetést az egyetemi óvárossal és egészen a város központjáig be lehet vele jutni. A busz éjszaka tizenegyig jár. Vannak parkolók a kocsiink számára, bár sajnos nincs belőlük ezerhatszáz. Én egy olyan részében lakom ennek a városnak, ahol kvázi lakások vannak, egy konyhára és fürdőszobára jut hat szoba. A szobák eszméletlen picik (nem is tartom magamat normálisnak, hogy a felújított koleszt, a budapesti lakásomat(!), erre a lyukra cseréltem fel), de ha ezt ítéljük meg olyannak, mint egy kolostort, papi zárdákkal, akkor azok, akik a nagyobb épületekben, közös étkeztetéssel szállásoltak el, börtönben laknak. Végtelen hosszú szűk folyosók, kék ajtók, fehérre meszelt téglafalak, közösségi terek teljes mértékű hiánya jellemzi azokat az épületeket. Nekem legalább vannak lakótársaim, de ők ott csak maguk vannak a szobájukban, egy olyan folyósón, ahol még legalább huszonöt ilyen szobára nyílik ajtó. Az maga a rettenet! Bár a szobájuk kétszer akkora, mint az enyém. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy nekem ez a lyuk jutott)

Ma tornán és az olvasáson kívül a szakadó esőben másra nem igazán futotta.

Bár Diego de Landa atya elég rémisztő és elkeserítő dolgokat ír, a spanyol kolonizálásról Latin-Amerikában, a Yucatan Before and After Conquest című munkásságban, nekem mégis sokkal inkább olyan, mintha egy antropológiai „előmű” lenne. Tegnap egy kicsit elrémítő gondolat jutott eszembe, hogy nemzetközi kapcsolatok mellé, nem-e illet volna jobban harmadik tárgynak a történelmet választanom. Bár fenntartásaim voltak vele szemben, hiszen többnyire brit történelemről lett volna szó. Ám így is önszorgalomból skót történelmet olvasok. Ezért úgy hiszem a latin és spanyol tanulmányok mellé, mégiscsak az antropológia illik jobban, főként Landá-t olvasva. ;)

Tudtátok, hogy Yucatan mayául azt jelenti, hogy „ő szépen, jól beszél”?.

A joghurtos rakott krumpli, csak megközelítőleges ízvilágot ad az eredetiről, de ha sarki panelnegyedes Lydlben nem lehet kapni tejfölt, még mindig ez a legkiválóbb megoldás. Arról, hogy valójában ilyen nehéz lenne a tejföl beszerzése a szigetországban nincsenek bővebb információim, majd meglátjuk. Az itteni Lydlben ne keressétek. ;)