Mókusok

Ma el akartam menni, a katolikusok ingyen osztogatta ebédjére. De vagy rossz helyre mentem, vagy tényleg nem volt ott semmi. Így nem sikerült megspórolnom azt az egy fontot, amiből az ebédjeimet ki szoktam hozni, de a kutya se bánja. Mert útközben találkoztam egy lett sráccal. Én már hallottam róla, hogy van itt a kollégiumi városba egy lett srác, de nem tudtam, hol lakik. Civil enginiring-et tanul és Rigában csak pár utcával arrébb lakik tőlünk. Jót beszélgettünk, bár a szokásos lett távolságtartás meg volt benne. Állítólag van itt még egy félig orosz, félig lett lány is. Oroszok rengetegen vannak, meg franciák és németek. Elvétve néhány spanyol, ázsiai is csak kevés. Indiait pedig még egyáltalán nem láttam.

Majd talán lesz valami ebből a közös nemzeti identitásból, bár ahogy a letteket ismerem… Magyarokról egyáltalán nincs tudomásom, talán a másik kollégiumi városban. Ha majd elkezdek egyetemre járni, biztosan kiderül, remélem. Jó dolog, ha van egy kis közösséged ;)

Miután ebédhez nem jutottam, tettem egy kisebb sétát az óvárosban. Készült néhány új kép is. Ezeket felraktam, megnézhetitek. Sétáltam a temetőben, amelyben nekem nagyon tetszenek a sírkövek és benéztem a St. Machar templomba is. Ez egy hatalmas, vastag kőfalakkal rakott középkori templom. Gyönyörű ólomüvegekkel, faburkolatú tetőszerkezettel, amelyeken a helyi nemesség címerei láthatóak. A templom bent félelmetes. Hallod a saját lélegzeted morajlását, olyan, mintha Isten ott állna feletted. Abszolút tökéletesen betölti azt a funkciót, amire szánták.

Ebéd után, hogy be ne aludjak, elmentem egy nagyobb sétára a tengerpartra. Már nem renoválták a hidat, így a folyóparton sétálhattam ki a tengerhez. Nagyon tetszik nekem Don folyó völgye, olyan kis meghitt, azokkal az apró házakkal, amelyek itt-ott előbukkannak. A tengernél persze alaposan sivított a szél. Köd szállt a tenger felől, de a partot már nem bírta bevenni. Mint kiderült, a folyó másik oldalán, a tenger mentén, szintén egy golfpálya húzódik. Itt is játszanak, bár nem értem, hogyan lehet ekkora szélben golfozni. A tengerparton gyűjtöttem néhány követ. Megtekintettem néhány félig tengerbemosott második világháborús katonai partvédelmi bunkert. Majd hazatértem, hogy olvassak. Mivel tegnap igen csak beletört a bicskám Friar Diego de Landa Yucatan Before and After the Conquest című munkájába. Pökhendi voltam, amikor azt hittem 168 oldalt egy délután alatt angolul is ki fogok tudni olvasni. Vagy a nyelvezete régi vagy én nagyon nem tudok angolul, de 20 oldal/órás sebességgel haladtam.

Persze, minden másképp lett. Útközben megszállt az ihlet, így amikor hazatértem szobám díszítésébe fogtam. Kivágtam a múlt heti Financial Times képeit és néhány olyan szót, ami tetszett, és ezeket ragasztottam a szekrényemre és az ajtómra. Ezt követően már igazán otthonosan éreztem magamat a szobámban. Ráadásul mindezt a pompát semmiből teremtettem elő :p Miközben a kedves brit diákok drágán veszik a posztereket.

Ebből a szempontból szerencsések vagyunk, míg otthon a Népszabadság és Nemzet járt, addig itt az FT jár a kollégiumba ingyen :) Hírekre fel!

U.I.: A fenti cím után egyáltalán meg kell említenem, hogy ezúttal milyen állatokkal találkoztam a parkban?