Az ír lakótársam kapott egy levelet az egyik diákjától, amelyben sűrű elnézést kérések álltak, amiért hazudott, amiért le faszverőzte stb.
A lakótársam közömbös volt, se nem örült, se nem érezte elégtételnek. Nekem szimpatikusnak tűnt ez a levél dolog, mert néhány esetben otthon láttam, ahogy már a szóbeli megbocsátás kérés se ment. De az utolsó bekezdés, amelyben a rá kirótt büntetéseket taglalta, talán igazán lemaradhatott volna.
Annyit még érdemes tudni a történetről, hogy a lázongó osztályokban, a feszültséget keltő gyerekek szülei fel lettek hívva. Ilyen nyomás mellett születhetett az ominózus levél is.
Az egyetemen:
Mára már felkészült a nemzetközi kapcsolatok órára a tanár. Óra előtt még gyorsan átolvasta a diáit, és sokkal összeszedettebben adott elő. Talán a hatalmas kontrasztból adódik a probléma. Nem várható el (?) egy kezdő tanáról, hogy úgy adjon elő, mint a tanszék professzora. Szegénynek nagyon nem szerencsés, hogy pont a proffal kell felváltva előadást tartania. Egy középkategóriás mezőnyben is érezni lehetne a különbséget, de így egyre lesújtóbb az élmény.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése