Új félév, új előadók.
Minőségben úgy tűnik nincs változás, sőt a komolyságot illetően némi fejlődés tapasztalható, így lehetne összegezni az első két hét tapasztalatait.
De mielőtt T. jól megkommentelne, gyorsan megjegyzem, hogy a mai nemzetközi kapcsolatok óra katasztrofális volt. Az előadó szétszórt, dekoncentrált. Azt se tudta, mit akar nekünk elmondani. Pedig emberi jogok és nemzetközi szervezetek volt a téma, ami elvégre az ő PhD. munkájához erősen köthető. Egyszerűen nem hiszem, hogy csak ennyi mondanivalója volt a témában, ráadásul ilyen stílussal…
Ha már a szidásnál tartok, kitérek az antropológiára is. A témák továbbra is izgalmasak, viszont az előadóval nincs sok szerencsénk. A szakmailag elismert negyvenes, egyszerűen még nem sajátított el az előadás művészetét. A hangja 55 percen keresztül monotonon altató, a diái tele vannak tömve 12-es betűméretű szöveggel. Ember legyen a talpán, aki bármit is ki tud belőle hámozni. Ez tipikusan az az előadás, ahol a hallgatónak meg kell tanulnia nem jegyzetelni. Gimnázium után talán ez a legnehezebb, megtanulni, mikor célszerű nem jegyzeteli, mikor ér többet az egyszerű hallgatás, a papírkörmölésnél.
A tele tömött diák viszont nagyszerűek otthonra. Rendkívül jó jegyzetek, ha át akarom látni a témát, vagy ismételni szeretnék. Örülök, hogy vannak, mert így előadás után nem nekem kell kidolgoznom magamnak egy időtálló jegyzetet az aznap hallottakból. Az azonban már rég rossz, ha már én is meglátok benne stilisztikai és helyesírási hibákat. Ilyenkor mélyen együtt tudok érezni azokkal a brit diákokkal, akik érzékenyek az ilyenekre. Ha eljátszok a gondolattal mi lenne a reakció odahaza ilyen esetbe egy magyar nyelvű diával…
Ám ideje rátérni a pozitívumokra.
ALL IN ALL
Meg vagyok elégedve. A témák érdekesek, és a brit ajkú előadók többségbe kerültek. Szimplán bemenni egy előadásra és hallgatni a brit angolt, már az egy felejthetetlen élvezet. Előző félévben elsöprő többségben belga-, francia-, spanyol-, orosz- „angolul” voltak az előadásaim, most viszont egy kivételével az összes „britül” hallgatható.
Múlt héten nemzetközi kapcsolatokból a tanszék professzora adott elő. Egyetemista pályafutásom egyik legélvezetesebb előadásai voltak ezek. Kiraknám mintapéldának a többieknek: így tessék előadni.
A spanyol kultúra óráimon egyszerűen elolvadnék az élvezettől, ha nem kellene folyamatosan észnél lennem.
Minőségben úgy tűnik nincs változás, sőt a komolyságot illetően némi fejlődés tapasztalható, így lehetne összegezni az első két hét tapasztalatait.
De mielőtt T. jól megkommentelne, gyorsan megjegyzem, hogy a mai nemzetközi kapcsolatok óra katasztrofális volt. Az előadó szétszórt, dekoncentrált. Azt se tudta, mit akar nekünk elmondani. Pedig emberi jogok és nemzetközi szervezetek volt a téma, ami elvégre az ő PhD. munkájához erősen köthető. Egyszerűen nem hiszem, hogy csak ennyi mondanivalója volt a témában, ráadásul ilyen stílussal…
Ha már a szidásnál tartok, kitérek az antropológiára is. A témák továbbra is izgalmasak, viszont az előadóval nincs sok szerencsénk. A szakmailag elismert negyvenes, egyszerűen még nem sajátított el az előadás művészetét. A hangja 55 percen keresztül monotonon altató, a diái tele vannak tömve 12-es betűméretű szöveggel. Ember legyen a talpán, aki bármit is ki tud belőle hámozni. Ez tipikusan az az előadás, ahol a hallgatónak meg kell tanulnia nem jegyzetelni. Gimnázium után talán ez a legnehezebb, megtanulni, mikor célszerű nem jegyzeteli, mikor ér többet az egyszerű hallgatás, a papírkörmölésnél.
A tele tömött diák viszont nagyszerűek otthonra. Rendkívül jó jegyzetek, ha át akarom látni a témát, vagy ismételni szeretnék. Örülök, hogy vannak, mert így előadás után nem nekem kell kidolgoznom magamnak egy időtálló jegyzetet az aznap hallottakból. Az azonban már rég rossz, ha már én is meglátok benne stilisztikai és helyesírási hibákat. Ilyenkor mélyen együtt tudok érezni azokkal a brit diákokkal, akik érzékenyek az ilyenekre. Ha eljátszok a gondolattal mi lenne a reakció odahaza ilyen esetbe egy magyar nyelvű diával…
Ám ideje rátérni a pozitívumokra.
ALL IN ALL
Meg vagyok elégedve. A témák érdekesek, és a brit ajkú előadók többségbe kerültek. Szimplán bemenni egy előadásra és hallgatni a brit angolt, már az egy felejthetetlen élvezet. Előző félévben elsöprő többségben belga-, francia-, spanyol-, orosz- „angolul” voltak az előadásaim, most viszont egy kivételével az összes „britül” hallgatható.
Múlt héten nemzetközi kapcsolatokból a tanszék professzora adott elő. Egyetemista pályafutásom egyik legélvezetesebb előadásai voltak ezek. Kiraknám mintapéldának a többieknek: így tessék előadni.
A spanyol kultúra óráimon egyszerűen elolvadnék az élvezettől, ha nem kellene folyamatosan észnél lennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése