Stonehaven

Tavasz, tél, tavasz…. tél (?), ez volt a legjellemzőbb az elmúlt hét időjárására. Múlt hét pénteken, amikor még tavasz volt Stonahavenben jártam.

Stonehaven 16 mérföldre, azaz 25,7 km-re délre fekszik Aberdeentől. Vonattal 17 kellemes perc alatt lehet kiérni eme kicsiny antik (ex)halászvárosba. A pályaudvar aránylag a város szélén fekszik, így séta közben az óváros felé jól láthatóak a fejlődés nyomai. A város szinte Aberdeennel egyidőben kezdett el fejlődni 20-25 évvel ezelőtt. Nincs nagy titok, a recept itt is a kőolaj. Ide jött a „középosztály” lakni, miután Aberdeent bevették a nagy kőolaj vállalatok*.
Thompson szülővárosa, nem csak hangulatos tengerpartjáról és kikötőjéről híres, hanem a Dunottar várról is, ahol a skót függetlenségi háború idején a kiltes nép koronázási ékszereit is őrizték.

Robert Burns ide járt nyaralni:

Egy évnyi bánat, mi rám tekint?

Egy évnyi vígság eloszlatja mind.

S ha utamnak célján ott az öröm,

a megtett úton főm már nem töröm.

(részlet: Elgédettség – Song: Contended wi’ Little)

A várnál el lehetett heverni a fűben, hallgatni a tenger morajlását, engedni a napsugaraknak. Visszatérnék még egy holdfényes éjszakán…

*Aberdeenben van a legtöbb olajipari ágazatban tevékenykedő vállalat képviselve az Egyesült Királyságban.