Back in the U.S.S.R.

Imádom ezt a helyet, talán nem is pont a helyet, hanem sokkal inkább a környezetet és a benne rejlő lehetőségeket, ami körülvesz. Ma este az oroszul beszélők diákszervezetének estjére mentem el, ahol embereimre leltem.

Azeriek, tádzsikok, kazahok, ukránok, baltiak és nem utolsó sorban az oroszok. Mennyire szép az orosz, és mennyire is imádom én ezt a nyelvet! Nos, ez az érzés valahogy mindig akkor tölt el, amikor élőben hallom a cirillbetűk hangbaöntést, elbűvölő.
A Háború című filmet tekintettük meg, amely a Csecsenföldi háborúról szólt. A vásznon láthattuk az orosz Bruce Willis-t, amint egy angol nyegle legénnyel halomra öli a gaz galád csecsen terroristákat, emberkínzókat és rablókat. Nem vagyok az akciófilmek kedvelője, de jó látni, hogy még akadnak országok, ahol a világot egy kicsit másképp látják.
Részben ráfogható, hogy propaganda film volt, de a kedvenc orosz zenekarom, a Splin zenéjével, úgy gondolom semmivel sem torzított jobban, mint bármelyik amerikai vagy egy nyugat-európai film tette volna egy hasonló helyzet esetén (lásd a vietnami háborúról szólókat stb.). Mindemellett a rendező meglátásom szerint sikeresen lavírozott azon a mezsgyén, hogy ne essék a pop film kategóriájában.

A társaság semmi kívánni valót nem hagyott maga után. Ezekkel az emberekkel van miről beszélnünk, van közös témánk, és hasonlóan látjuk a világot, még akkor is, ha sok mindenben nem értünk egyet. Az oroszom, még az angolnál is jócskán rosszabb, az est folyamán kifejezőkészségem erősen korlátozott volt, de mindemellett én rendkívül emelkedetten éreztem. Szép dolog a történelem, mert mi is hozott minket tulajdonképpen össze, és miért volt nekünk közös nyelvünk? Ma éreztem először úgy, hogy embereimre leltem, megtaláltam azt a társaságot, ahol jólérzem magam. Idővel az oroszom is eljut tán arra a szintre, hogy teljesen egyenlőnek érezzem magam velük – legalább társalgás szintjén -, bár ha megint olajipari technikák vagy Nazarbajev kuszás családi kapcsolatai kerülnek szóba, akkor az igazán penge élre állítják tudásomat.

Egy másik megközelítés szerint ennél egyszerűbb a dolog. Többségük nemzetközi kapcsolatot tanul és mind egy közös történelmi múlttal érkeztünk a folyó túloldalára.