Tűzjelző

Ma éjszaka egy oly megszokott hangra ébredtem, csengett a tűzjelző. Felébredtem, de kész lettem volna visszaaludni, mert nem ez lett volna az első eset, hogy ilyen hangra ébredek. De a hang csak nem akart szűnni, nem értettem a portás néni mit vacakol annyit, kapcsolja már ki. Lassan derengeni kezdett, hogy nem is vagyok én otthon, hanem most élesben mennek a dolgok. Kinyitom a szemem és meglátom a lyukam, az itteni lakhelyem. Zoknit, kabátot fel, koliból ki. Persze ez se volt más, mint vaklárma. Valakinek hajnali háromkor jutott eszébe, hogy bacon-t süssön és odaégesse. (Itt elég kemények a pénzbüntetések nem tudom mi lett a srácokkal, de nagyon lazán vették, valami jó kis partyjukba rondított bele.

A délelőtt a budapesti helyzetkép tisztázásával tűnt. Pattanásig feszültnek tűnik a helyzet mind a magyar, mind a külföldi sajtón keresztül, pedig csak maréknyi emberről van szó.

A napom könyvtárban telt. Lenyűgöző gyűjtemény. Olvastam.
Az ebédemet, pedig kihoztam egy fontból. Finom spagetti, csak okosan kell főzni. De ha nem magad főzöl, akkor melegételhez hat font alatt aligha jutsz.