Vagy, ahogy Sir Walter Scott nevezte Észak császárnőjében töltöttem el a mai napomat. Ma különös nap volt, mert két szobatársam elment tanulni az egyetemre (nekik már augusztusban elkezdődött az oktatás, lévén, hogy második diplomájukért dolgoznak), de a posták, a bankok és az iskolák zárva tartottak. Nemzeti ünnep volt, de még nem sikerült kiderítenem, hogy melyik.
Persze, hogy Murphinek lett igaza, és ma reggel ismét piros pozsgásos arcával vigyorgott rám az ágyamban a nap. Holnap már tényleg rá veszem magam, hogy korán keljek, bár amióta elindultam Edinburghból folyamatosan esik az eső, de ha aludnék akkor biztos megint, égszínkék ég alatt kelne a nap és ezt tovább tett nélkül már nem hagyhatom.
Miután ráeszméltem, hogy ma ilyen felemás nap van, felpattantattam egy fapadosra és irány a skót főváros Edinburgh. De nem repülővel mentem ;), hanem fapados busszal, errefelé ilyenek is vannak. Egy órára értem a városba, addigra már felhők borították az eget, úgyhogy a félhatos indulásig szinte már alig maradt időm. Pedig két múzeumba is ingyenes a belépés, ezek: a Királyi múzeum és a Skót múzeum. Nem is merészkedtem be, mert a tárlatuk állítólag oly bőséges, hogy arra egy nap is kevés lenne, majd legközelebb gondoltam. Nekem sokkal inkább volt kedvem kiélvezni a város hangulatát, és ebben a brites kavalkádban, kivenni mitől is skót ez a hely.
Jó hírem is van, ma már sikerült a fényképezőgépemet is magammal vinni, így néhány igazán gyenge minőségű képpel szolgálhatok számotokra, amit a megfelelő linkre kattintva meg is tekinthettek.
Edinburgh hegyes-völgyes, mint amilyen egész Skócia. Ahogy a városban keresztül-kasul sétálsz, elő-elő bukkan a tenger látványa. És a tenger, mint olyan, engem állandóan lenyűgöz és látványával soha sem tudok betelni (egyszer kéne tengeren eltöltenem hat hónapot, rögtön egy életre elegem lenne belőle :p). Az épületek középkort idéznek, és sokkal realisztikusabbak, mintsem itt Aberdeenben, ahol minden, ami régi olyan, mint egy mesebeli kastélyka, vagy játékház. Talán pont ezért van a skót fővárosban ilyen bosszantóan sok turista, ez egy kicsit vissza vesz az értékéből, de hát én is mit kerestem ott igazán? Semmi dolgom nem volt arra felé. Mégis megnéztem a királynő nyári rezidenciáját, a várat, a vár lábánál a mai napig aktívan működő börtönt (de csak kívülről), a templomokat, a pályaudvart.
Ez utóbbi igen találóan van elhelyezve egy völgyben, bár így van ez szerintem az „összes” skót városban (legalábbis Dundeeban, Aberdeenben ugyan ezt a megoldást láttam). És szépen be van építve úgy, hogy közben nyugodtan sétálgatsz egy bevásárlóközpont tetején, amely egy szintben van az utcával, és csak a bevásárló központ alatt van a pályaudvar. Ez otthon körülbelül úgy nézne ki a Déli pu. esetén, hogy a Naphegyen sétálva egyszer csak kiérnél egy hatalmas térre, amelyben alábukó lépcsők vezetnének egy bevásárlóközpontban, és ez utóbbi pincéje helyén lenne a pályaudvar.
Ennél jóval lenyűgözőbb volt a „kopasz budai hegy” a város szívében. Edinburghban van egy hegy, amely méreteiben a Budai hegyet idézi, de egyáltalán nincs beépítve és egy szál fa se található rajta. Csodásan elfekvő óriás ez, aki sehogy se pózolt úgy, hogy én szépen le tudjam nektek kapni.
Volt ott még mindenféle nevezetes brit arc (politikus, admirális, író) szobra, ami felért egy kész történelem órával. Úgy kellett előkapargatnom tekervényeim mélyéről, hogy kiről mit is tanultunk annak idején. De ezekért éri meg igazán….
Még két linkkel érzem magamat adósnak. Az egyik a skót parlament honlapja, ahol sokkal jobb képek készültek az épületről, sem mint az enyémek (www.scottish.parliament.hu), a másik pedig a fapados buszé, ahol néhány pennyért az egész szigetet bejárhatod (www.megabus.com).
Holnap beiratkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése