Első nap munkában

Midőn reggel ébredeztem, aligha képzelhettem, hogy a kint szakadó esővel köszöntő nap, ily csodásra sikeredjék. A reggelit követően akadtam rá egy nekem címzett levélre. Váratlan gyorsasággal ellenőrzött le a skót rendőrség glasgow-i központja, így ma kézhez is vettem, a magyar fogalmak szerint leginkább az erkölcsi bizonyítványhoz hasonló okiratot. Ez volt a munkakezdés záloga.

Bár a munkahelyemnek is kiküldték az okirat másik példányát, én siettem betérni, még az első órám előtt, hogy főnökömmel közöljem az örömteli hírt. Persze, ő még nem kapta kézhez a saját példányát, így az enyémet másolta le bizonyítékként, hogy alkalmazható vagyok. - Mikor kezd? – így ő. – Akár már ma – feleltem. Így ma négy órakor vártak a legújabb munkahelyemen. De a részletekről egy kicsit később. Maradjunk szigorúan az időrendiségnél.

A nemzetközi kapcsolatok órám előtt még pont volt annyi szabadidőm, és még üres gép is akadt(!), hogy vessek egy pillantást a leveleimre. Nehezen hittem el, amit a monitoron látok. Idegen ember kommentálta a blogomat. Ki lehet az? Megnyitom a levelet, és lám egy honfitárs hallgató Aberdeenből!!! Az órát követően ismét gép közelbe kerültem, addigra kiderült, hogy két háztömbnyivel arrébb lakik tőlem. Két hét alatt sikerült teljes mértékben elkerülnünk egymást, pedig napjában legalább kétszer elmentem az ominózus ház bejárata előtt.

Ma ismét úgy éreztem, hogy nagyon jó helyre kerültem. Három remek órám volt. A nemzetközi kapcsolatokon, a mai napon – összesen két óra alatt – befejeztük a kolonializmus történetét. A teljességre való törekvés, és az elmélyedésre való lehetőség abszolút nem lehetséges ilyen időintervallumba, de hát nem is ez a lényeg. Mindkét óra lebilincselő volt! Érdekes, és bár felszínes, folyamatosan be tudott csempészni a tanár új megközelítéseket, addig nem ismert nézőpontokat. Otthon, véleményem szerint ezt rontják el. A teljességre törekednek, mindent be akarnak tömni az ember fejébe, így hatalmas lexikai tudást adagolnak beléje, miközben az esetek többségében a tanár nézőpontján kívül másra nem igen futja. De itt egy témán belül a nézőpontokról volt szó. Míg otthon rengeteg órára - szabdalt órarend mellett - ide-oda rohangálsz, a nap végére elfáradsz, és nem igazán jut időd egy-két könyvnél többe elmélyedned, addig itt pont az olvasáson az önművelésen van a hangsúly. Rengeteg időd marad olvasni, és ajánlott irodalom akad bőven. Egy-egy érdekes előadás után egyenesen kívánkozol belevetni magad az olvasmányokba. Lehet, hogy a bologna-i rendszer sok kívánni valót hagy maga után, de igen is nagyon jó dolgokat lehet belőle kihozni, ha meglátjuk benne a lehetőséget és nem a régi rendszert akarjuk egy az egybe átültetni rá.

Az antropológia régi érzéseket bizseregtetett meg bennem. Mintha hirtelen újra terepen lettem volna, hirtelen megint elkezdtek mardosni a klasszikus antropológusi dilemmák. Átfutottak fejemben, Malinowski, Geertz, Leach, Boas, Mauss irományai. Elfogott a bizsergés. Némelyikük szóba is került. Kicsit úgy éreztem magamat, mintha időutazáson lennék. Ott ülnénk, mindazokon az interjúkon, amit különböző terepeken készítettem… nem is találok szavakat, amivel leírhatnám ezt az újra terepen lévő érzést.

Latin-Amerika szöveg és vizuális kontextusa óra, pedig utolérhetetlen. A latin-amerikai professzor jó. Egész egyszerűen arról van szó, hogy jó. Szimplán élvezhető órákat tart, ennél többet nem nyújt, de vágyhat ennél többre egy egyetemista?

Az órák után várt rám a munka. Egy kis testgyakorlat, egy csésze tea, egy szendvics szünet otthon, s után tova. A munkában, az első egy óra adminisztrációs dolgokkal telt. A kollégiumi menzán lettem végül tálaló. A munkaköri leírásomat power pointos prezentáció segítségével adták elő és még szervezet diagramm is volt benne! Mintha ismét közgazdászok közé kerültem volna, akik – enyhe túlzással élve – nem tudnak meglenni power point és szervezet diagramm nélkül (bocs).

A munka gyorsan pörgött, így a munkaidő egy szemrebbenésre véget ért. Szert tettem két indián tetoválásra is. Az eset úgy történt, hogy ahol a forró tálak vannak az ételekkel, azok fölött végig húzódik egy fém rúd, amelyhez a világítás van rögzítve. Magas termetemnél fogva engem ez rendkívül zavar, amikor a meleg tálakat kell kicserélni, így először a jobb, majd a bal kezemet égettem meg a bicemszemnél. Így most két szép csíkkal gazdagabb a kezem. Fájni nem fáj, de jól néz ki :p.

A csapat többnyire másodéves diákokból áll és remek a légkör. Munka után megehettük a maradékot, és egy jót beszélgettünk. Elvileg a sütit és a tortát meg kell semmisítenünk, nekünk az nem jár. Viszont azok, akiknek ez lenne a feladatuk eldugták és nekünk is jutott. Micsoda répatorta volt! Mellesleg ők voltak az első skót diákok, akikkel találkoztam, eddig csak írekhez és angolokhoz volt szerencsém. Érdekes, mert volt közöttük olyan, aki messzi északi szigetekről jött, és egyáltalán nincs skót akcentusa. A munkát és a kollégáimat is bírom, jobb munkahelyre aligha vágyom.

A legérdekesebb a főnök volt. Nagyon kedves, megértő, mosolygós volt az eligazításnál, de amikor elindult a munka, hirtelen komollyá vált, amolyan tecseri vaslédivé. Ez velem szemben semmilyen változást nem jelentet. De különös volt, ahogy egy nagymamásan kedves ember, különböző élethelyzetekben mivé alakul át. Addig egy volt közülünk, a munka elkezdtével viszont egy másik szintre emelkedett. A jelenség volt különös, emberileg semmi negatív nem volt ebben, még ha így is hangzik. A briteknél ez is másképp van.

A legjobb az, amikor egy hőmérővel x időnként lemérik az étel és a szószok hőmérsékletét és feljegyzik egy adatlapra, mint ahogy az a takarítók szokták a közösségi terek x óránkénti takarításánál.

Az első félórában sikerült folyamatosan félreértenem a főszakácsot, de a végére már elsajátítottam gondolatainak olvasását és már rá se kellet néznem, hogy tudjam, mikor van mellette a helyem.

Ez a nap egyszerűen fantasztikus volt, mintha valaki gondolt volna rám. Elmentem a boltba, és az összes zöldség fél áron volt kapható! Kéthét után ennek az akciónak és a munkakezdés tényének köszönhetően végre uborkához és paradicsomhoz jutottam! Tudom, otthoni fejjel nem tűnik olyan nagy számnak, de 5 kg krumplihoz jutni 350 Ft-ért, és egy kiló hagymához 200 Ft-ért errefelé igen is nagyszó. Nem is beszélve a 350Ft/kg paradicsomról, ami nagyon nagy ritkaságnak tűnik errefelé.

Aludtam egyet Alejandro Jodorowsky-ra és meg kell állapítanom, hogy tulajdonképpen nem is annyira brutál. Semmivel sem durvább, mint a Kill Bill. Sőt a Santa Sangre ismeretében, a Kill Bill forgatókönyvírója akár ebből is inspirálódhatott volna. Leszámítva Alejandro nyers jeleneteit, azért a két film, teljesen más dimenziókban fut.