Vizsga IV

Spanyol nyelvtan volt az utolsó vizsgám. Mottója: Hulljon a férgese. Helyszíne: a hűtőszekrény

Arra számítottam, hogy ez lesz a legnehezebb vizsgám. Szépen megoldogattam a régi vizsgasorokat, bár tudtuk az idei másképp fog kinézni. Arról azonban nem volt szó, hogy ennyire nehéz lesz! Az egyszerűen megoldható házi dolgozatok és a nevetségesen könnyű órai vizsga után övön aluli ütésként jött egy ennyire nehéz vizsga. Az évfolyam 10%-a az első fél óra után felállt, a következő egy órában még 30%-a adta fel, így már érthető miért csökken a következő félévben a spanyol csoportok száma az eddigi 2/3.-ára. Hulljon a férgese! Igazuk van, mert néha engem is már nagyon bosszantott a tömeges nem tudás, és a helyben való toporzékolás, csak azért mert mások nem tanulnak.
A vizsga nehéz volt, nem lesz first, de arra igazán nem is számítottam.

Bár izzasztó volt, de a fűtést igazán bekapcsolhatták volna.

VISZONT, amin nagyon KIAKADTAM, és ami miatt felment bennem az agyvíz és IDEGESÍT, az a szóbeli vizsgám eredménye. Az argentin 15-öt adott nekem, nekem! aki hónapokig az egyetlen volt, aki képes volt egy épkézláb mondatot kinyögni spanyolul az óráján, nekem, aki rendre tudta a kikérdezett szavakat, nekem… és még folytatnám.
A lengyel csajok, akiket korrepetáltam 19-et és 17-et kaptak. És mi így hárman kelet-európaiak teljesítettünk a legjobban. A 15-ön teljesen ki vagyok bukva. Végig beszéltem az egész vizsgát, a tanár pedig csak idétlenül vigyorgott. Egy szó nem jutott eszembe, a teniszpálya, de azt körül írtam neki, ahogy ilyenkor szokás. Mindenre válaszoltam, nem kötekedett.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Én bírtam őt, de most nagyon nem tudom mit gondoljak róla. 15, de hát az még az upper second-öt is csak alulról szagolja!
Ez az első dolog, amit igazságtalannak érzek itt. Már a rendszer tökéletességének illúziójában voltam, egészen mostanáig.

Érzem, ha lenyugszom megint ki fogom törölni ezt a posztot.