Tegnap végre megvettem a hónapok óta áhítozott rádiót. Ismét tanultam. A kapitalizmusban az alapszabály: fogd és vidd. Azaz ne várj arra, amikor lesz pénzed, hanem vedd meg akkor, amikor áru van, még akkor is, ha nincs pénzed.
Magam se reménykedtem abban, hogy a M&S-nél marad abból a nagyon klassz kis kinézetű, retró hangulatú, 10 fontos rádiókészülékből akár egy darab is. Túl jól nézett ki. De Karácsony előtt mindenfelé lehetett hozzá hasonlót kapni, igaz kicsivel drágábban. Kiderült az M&S minden akciós termékéből maradt néhány darab, csak pont abból nem, ami nekem tetszett. Elkezdtem hát járni a várost. Meg kellett állapítanom, hogy digitális rádió őrület van, azaz hagyományosat olcsón a város szívében már nem is árulnak. Még a „legprimitívebb” rádiós ébresztőóra is 30 fontnál kezdődött, mert abból is már csak digitálist árulnak. Az ASDA volt végül a nyerő, hét fontért vágtam zsebre a drágát. Azóta éjjel nappal szól a rádió, lakótársaim legnagyobb örömére. Ráadásul beszélgetek is vele, ismétlem, amit mondanak, mert már piszkosul elegem van a közép-európai akcentusomból (legutóbb horvátnak véltek). Ha nyárig sem történik változás – 5 hónap intenzív beszélgetéssel a rádióval – akkor…. Hm, olyan nincs, hogy az ember képtelen valamire… Akkor csodálkozni fogok, nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése