Vasárnapi másnaposság

10:56 perc, az atya szent Úristenit! Ugrom ki az ágyból, hogy fogok én négy perc alatt munkába érni? Muszáj nekem pont az év első munkanapján elkésnem?

A szemem még ki se nyílott, a kedvem is még csak bóbiskolt, amikor már az ebédlőben álltam. 9:05 perc, mutatta a falióra. Van nekem időm dörzsölni a szemem, és eltűnődni azon, hogy hány óra is van valójában? – de gondolkodás helyett cselekedtem. Kezdett lassan derengeni valami az előző napi estéből. Lefekvés előtt valóban megfeledkeztem átállítani az órámat, így a szobámban még az otthoni, nem brit idővel találtam szembe magam. Mire visszasétáltam komótosan a szobámba, már szó se lehetett alvásról, még két órám volt a munkakezdésig. Ennyire kevésbé még soha nem örültem szabad két üres órának. Így kezdődött a legutóbbi vasárnapom.

A három órás műszak alatt, rekord nagyságú forgalmat bonyolítottunk le, 47 diákot szolgáltunk ki összesen (a szokásos 370 helyett). Még szerencse, hogy kis kártyákon vittem magammal spanyol szavakat, így a munkám nagyobbik fele inkább szókincsgyarapítással telt, semmint valódi felszolgálással. De milyen diákokat kellett felszolgálni!

A másnaposság jegyei - kezdem úgy hinni -, univerzálisak. Az ivási szokások országonként, kultúránként eltérhetnek, ahogy a fogyasztás mennyisége emberenként más-más hatást vált ki, de ami egy igazi berúgás után következik… a között nem sok különbséget mutat egy brit vagy egy orosz eset.

Szombaton este érkeztem. Meglepett, hogy a kollégiumi város, amely látszólag a teljes kihaltság szindrómáját mutatta, ennek ellenére annak korcsmája már nyitva volt. A pince mélyéből hangos lánykacagások bugyogtak fel.
Másnap minden világos volt. Egy kemény mag bulizott, de nagyon. A 47 diák fele, több méteres rádiuszban hordozta magával, azt a bizonyos illatot. Az eltorzult arcú lányoknak még nem volt idejük alaposan lemosniuk magukról a toll tetoválások nyomait. Sőt, mintha ruhástól mentek volna aludni, és reggel még ébredés után se éreztek magukban elég erőt ahhoz, hogy átöltözzenek. Lassan talán hozzászokom, hogy a britek levedlik végtelen udvarias formájukat az alkohol hatására és mindenféle groteszk, néha már obszcén dologgal állnak elő. Kicsit örülök, hogy például az egyik lánynak a dekoltázsán kihelyezett szöveg fele el volt mosódva, így csak néhány szó kontextus nélkül terebélyesedett a rajzok közepette a hófedte domboldalakon.