My „Class representative”

Ezt az intézményt bármelyik magyarországi egyetem vagy Hallgatói Önkormányzat megszívlelhetné és bevezethetné (Lehet valahol már működik is csak még nem tudok róla). Arról van szó, hogy minden tárgyhoz kapcsolódóan a diákok választanak maguk közül két képviselőt, akik visszajelzéssel élhetnek a tanszékek felé a tárgy jó és rossz oldalairól, hiányosságairól stb. a félévente kétszer megrendezésre kerülő tanszéki értekezleteken. Ez egy demokratikus intézmény a maga minden hibájával együtt. A minap, amikor megpróbáltam panasszal élni, a tantárgyi képviselő hallgató társam ahelyett, hogy meghallgatott volna, fél órán át próbált meggyőzni arról, miért hülyeség az, amit mondok…

A Hallgatói Önkormányzatokra (HÖK) rendkívül sok feladat hárul a diákság mindennapi életének menedzselése kapcsán. Magyarországon a HÖKök 1/3-os képviseleti joggal bírnak az egyetemi, illetve kari döntéshozatalokban. De valahogy pont a lényeg veszik el a sok feladatban. Azon budapesti egyetemeken, amelyekre némi betekintésem van, valahogy egyáltalán nincs megoldva a diákság véleményének beágyazása és visszacsatolása az órák minőségéről és hasznosságával kapcsolatban a tanszékek felé. Persze próbálkozások vannak. Némely tanszék a szemeszter utolsó óráján önkéntes kérdőív kitöltésre kéri meg a diákokat. Egyes egyetemeken egy hosszú online kérdőív kitöltögetése mellett adhatnak hangot véleményüknek a hallgatók, ami nem feltétlenül fókuszál arra, amit leginkább szóvá szeretne tenni az elmúlt félévvel kapcsolatban a diák. Kérdés, hogy az ebből fakadó személytelenségnek több e az előnyös vagy a hátrányos oldala?
A helyzet a Hallgatói Önkormányzattal (itt egy kicsit más néven fut, de lényegében ugyan az) kapcsolatban itt is hasonló. Rendkívül sok, hasznos feladatot lát el, de mindenre neki se telik. Így az oktatással kapcsolatos képviseletet „kiszervezték magukból”. Minden félév elején, az adott tárgyat felvevő diákok két képviselőt választanak maguk közül, akiknek egyszer a szemeszter közepén, majd a végén el kell menniük a tanszéki értekezletre, ahol hangoztathatják diáktársaik észrevételeit. Az e-mail címük publikus, minden féle dologgal fel lehet keresni őket, és van módjuk arra, hogy a problémákkal kapcsolatban évközben is konzultáljanak a tantárgy felelős tanárral, így ha nagy a baj nem muszáj a tanszéki értekezletet kivárni.

Véleményem szerint ez nem csak egyszerűen visszajelzés tanáraink felé, hanem egyfajta kooperáció a diákok és az előadók között, hogy még jobbá tegyék az előadások, tárgyak tartalmát. Az utóbbi időben színvonalbeli visszaesést tapasztaltam a nemzetközi kapcsolatok szemináriumaimon, így ha már szembe jött velem a tantárgyi képviselőm, miért ne tegyem neki mindezt szóvá?
Az esszé írás dömpingében részben megérthető volt, hogy a hallgatók jelentős része nem olvas, azaz nem készül a szemináriumokra, de arról nem volt szó, hogy ez rendszeressé váljék, és hosszútávon alkalmazzák az előadás jegyzetekből való túlélés stratégiáját. Egyáltalán az az alapvető baj, hogy túl tudják így élni.
Antropológián ez teljes mértékben megoldhatatlan lenne, ha ott nem olvas valaki az percek alatt kiderül. Nem tud részt venni a feladatok kidolgozásában, megoldásában és a vitákban. Kérdeztem hát a tárgyi képviselőmet nem lehetne e megoldani, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kapjanak a nemzetközi kapcsolatok szemináriumon az olvasmányok?
- Már hat éve ez a rendszer, mi bajom van vele. – hangzott a válasz.
A nemzetközi kapcsolatok, mint a humán tudományágak elsöprő többsége meglátásom szerint olvasás és gondolkozás alapú. Azaz rengeteget kell olvasni, de ez egyedül nem elegendő, mert ezt bárki meg tudja csinálni. Viszont az olvasottakon érdemes gondolkodni, és másokkal megvitatni, hiszen a mi nézőpontunk, meglátásunk, felfogásunk csak egy a sok közül. Pont attól fejlődünk, hogy megvitatjuk, mások gondolkodási logikáját megismerjük és olyan dolgokat is meglássunk, ami magunknak nem jutott volna eszébe, így fejlődünk, így tanulunk. Ez lenne a szemináriumok lényege.
- Nézd, én se olvasok, és nem is akarok. Nagyon jól elvagyok az előadás jegyzeteimmel és még így is én beszélek a legtöbbet a szemináriumaimon. Az amiről te beszélsz, majd másod éven lesz.
- De miért? Miért pazaroljak el egy évet az egyetemből? Miért nem lehet már most? Tanulni jöttem ide stb. stb.
- Nézd, tudod mi az, hogy KGB?
- Igen.
- Látod én nem akarok check up-ot magamon. Nekem így jó. Azért szólaljak fel, hogy több check up legyen rajtam?
- De nem erről van szó. Azért jöttél, hogy tudásra tegyél szert, nem?…
És a parttalan kölcsönös egymás meggyőzni akaró vitánk csak folyt-folydogált a végtelenbe.
A srác közben x időközönként elfordított fejét és a válla fölött stílusosan egy turhát toccsantott az aszfaltra. Majd idővel odahívott hozzánk két megtermettebb borotvált tarkójú pajtását, hogy nyomatékosítsa a check up szükségtelenségét. Szerencsétlenségére pajtásai annyira nem látszódtak egyetérteni vele. – Nézd – mondták neki – a srácnak (azaz nekem) bizonyos szempontból igazat kell adnunk. De mi csak inni jöttünk ide (az egyetemre).