Magyarokba botlás

Mikor megjöttem, bevallom hiányzott a magyar szó. Egyszerűen nem hittem el, hogy egy 15000 hallgatót számláló egyetemen ne lennénk legalább négyen. Talán tű a szénakazalban, de mégis. Majd egy barátom megfejtette, hogyan lehet lépten-nyomon magyarokba botlani…

Magyarokat sokféle képpen lehetne keresni, a mindenféle eszement ötlet mellett (grafitizni, szórólapokat osztogatni, kiplakátolni az egyetemet, elmenni a város egyetlen magyar éttermébe, a „Gulyás”-ba és ott szerencsét próbálni.), talán a legkézenfekvőbb megoldás az iwiw lenne. Bár nekem ehhez se fülledt a fogam. Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha én laknék/tanulnék itt már évek óta, majd egyszer csak a következő Emil landolna a postafiókomban: „Hello! Most jöttem. Láttalak a wiwen, hogy vagy? Milyen itt? Izé… találkozzunk!” evidens, nem is válaszolnék. Így hagytam magam a véletlenre. Persze hamarosan landolt egy Emil az én postafiókomban…
Ám továbbra is a spontaneitásban bízok, személyesebb, valahogy jobb érzés. Ezzel azonban az a baj, hogy elsétálnak egymás mellett a magyarok, ha nincs a homlokukra vésve egy feltűnő színnel: .hu, de néha még ez se elég…
Januárban végül egy héten keresztül magyarokba botlottam. A megoldás? Meglátogatott egy barátom, akivel természetesen folyamatosan magyarul beszéltem, így vagy a buszon, vagy a boltban, váratlanul egyszer csak vissza-visszaköszöntek ránk magyarul. Meg kell jegyeznem, barátom sokkal figyelmesebb volt a külvilági impulzusokra, mint én. Sorban állás során, a bolti eladónál én csak addig a következtetésig jutottam, hogy nem anyanyelvi angol, ám kiejtése nem volt árulkodó, nem hordozta azokat a sajátos közép-európai jellegzetességet. Ám barátom már a névtábláját is szemügyre vette: „Zsofia”. Nincs még egy nemzet… Bár utána sokat gondolkodtam, még mindig gondolkodom ha eszembe jut: Az anyanyelvi brit, vajon miként fut neki kimondani egy ilyen sajátosan leírt szót és mi a végeredmény?
Mióta elment a barátom, már magyarokba se botlom, csak abba az egybe, a T.-be, aki itt maradt, mint nem Erasmus-os.
A portás minap megszellőztette, van új két magyar. Állítólag Erasmus-osok, de a wiwen hűlt helyük. Biztos a portárs kevert össze valamit, az elején engem orosznak nézett és oroszul beszélgetett velem. Fura alak az a portárs, lengyelül, kínaiul és spanyolul is tud. Ez még akkor is figyelemre méltó, ha csak alap társalgási szintre terjed ki a tudása. Ámulattal hallgatom, amikor hong-kongi barátomat ugratja mandarinul.

A másik portás Keddnek hív, mert egy keddi napon ismerkedtünk meg, ilyenek ezek az itteni a portások…

Ilyenben járnak az itteni lányok

Vállalkozók, vállalkozó kedvűek, itt az idő cselekedni! Rövidke bejegyzés a brit Wellington boots (gumicsizma) őrületről.

Mikor kishazánkat hátrahagytam a legutóbbi ősszel még nem tombolt a színes gumicsizma őrület, pedig már itt lehetne az ideje. De talán sok más dologhoz hasonlóan ehhez is évek kellenek, hogy begyűrözzön a köztudatba. Nem tudom, mikor bukkant fel (újra) a divat köztudatban a style gumicsizma, de magyar nyelven egy 2005-ös new yorki bejegyzést találtam, ami talán legkorábban említi meg. Már nem is emlékszem pontosan mi volt meglepőbb számomra: a gumicsizmában egyetemre járó lányok, vagy a pazar mintázattal és színekkel rendelkező és még soha előtte nem látott lábviselet.
Bár a Velvet.hu már 2006 márciusában említést tett a nyugati féltekén bimbózó új divathullámról, hallomásból úgy tűnik, odahaza még mindig nem haraptak rá. Pedig milyen jó lenne, ha mire visszatérnék ilyennel is csinosítanák magukat a lányok… Szerintem menő, ám szabad másként gondolni.

Ha valaki kedvet kapott hozzá, onlány is rendelhet ;)
Csak írja be a böngészőbe a varázsszót: „Wellington boots” ;) kellemes shoppingolást :)

Az utcán

Tudom édesanyám, nem kellene szóba állnom idegenekkel az utcán.

- Szevasz öcskös! A "Lidle"-be mész?
- Igen.
- Akkor most vegyél zöldséget és gyümölcsöt, mert jövő héttől visszaállnak a régi árra. (Az elmúlt három hétben, az említett üzletben fél áron kaphatóak a zöldségek és gyümölcsök. Jól taktikáznak, mert elvileg felezik a termékek árát, de igazából arról van szó, hogy pár pennyvel megemelik az árukat, és az új árat felezik meg. Így, amikor egy-egy ilyen akciónak vége, tulajdonképpen nem a régi árra térnek vissza, hanem a megemelt újra, amelyre a kevésbé leleményes vásárló nem figyel fel, mert legalább egy héten át fél áron vásárolt. Ugyan úgy, mint a politikában, a vásárlásban is rövidtávú a fogyasztói emlékezet, ha apróságokról van szó.) Hová valósi vagy?
- Magyarország.
- Budai vagy pesti?
- Budai - ekkor elkezd szláv neveket és foci klubokat sorolni, de lelkesedésében csak-csak észreveszi az értetlenkedő arc kifejezésemet. Szünetet tart, elgondolkodik.
- Hát persze, ezek csehek! Hova tűntek a magyar focisták a világról? - kérdi.
- A magyar futballnak nagyon rosszul áll a szénája, az ötvenes években jók voltunk, de azóta egyre gyengébben teljesítünk.
- Hát igen, Hegyi! Puskásról már nem is szólva.
Ezekkel a szavakkal az ajkán váltunk el. Vettem két kiló almát.