Fél lábbal szinte sikerült átlépnem az árnyékomat. Arra kell törekednem, hogy a következő szemeszterben páros lábbal ismételjek.
Íme a beígért vizsgaeredmények
Nemzetközi kapcsolatok 14 (csúnya elvérzés az egyedi témámon – Kis Atant -, ha újra csinálhatnám megadott témából írnék.)
Kulturális antropológia 16 (biggest shame on me – miután mindkét esszém, és a szemináriumi munkám 20 kapott, bizony csúnya rontás ez. Csupán a tudat vigasztal, hogy a 460 dolgozatot egyedül javította ki az előadó a megadott két hét alatt. Ezt a szemináriumvezetőm mondta. Egyszerűen nem volt szerencsém, kicsit sántít ám az itteni rendszer is).
Spanyol nyelv 17 (csak a fránya 15 ös szóbelim választ el hajszálnyira a first-től, de nekem ez még így is felér egy árnyék átlépéssel.)
Latin-Amerika tanulmányok I. 18!!!! (Az egyetlen hely ahol sikerült nem rontanom, és szinten maradnom a first-tel. Ez megér egy deci pezsgőt! I’m proud.)
Maradt esélyem az ösztöndíjra :D
A fél sikerért, pedig marad vigasznak:
Где то появилосъ солнце значит где то появилaсъ тенъ (Сплин - Мы сидели и курили)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyetem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyetem. Összes bejegyzés megjelenítése
2/21/2007
2/16/2007
Jogos elmaradások pótlása
Valaki magánban azt írta: Rendben, hogy annyira odavagyok a tavaszi félév témáiért, de mit tud ezzel kezdeni az olvasó, ha nem árulom el pontosan, mitől is.
Hettie pedig egy másik poszt kapcsán kérdezte, mivel büntették meg szülei a káromkodó gyermeket. Hiánypótlás következik.
*
A kulturális antropológia témái dióhéjban a következők:
- A kultúra és természet (A természet is szociálisan alkotott)
- Az ember fogalma
- Hogyan élünk? (a létezés módjai; a bennszülöttek perspektívája)
- Térbeli helyek (a tér és a környezet; táj és a hely)
- Időbeli helyzetek (az idő relativitása; kulturális fogalmak az időről)
- A külső világ érzékelése (látás és a vizualizmus; látás és hallás)
- A nyelv és a gondolat
- A tudás (tudás és tudomány; bennszülött perspektíva; az ökológiai tudás)
- Hitek módjai (vallások, hiedelmek, rítusok)
- A művészet antropológiája
Ebben a félévben is két beadandó esszénk van. Az első egy könyv recenzió (a választható könyvek listája adott), a másik a fent felsorolt témák közül egyet mélyebben átgondolnunk.
„Szövegi és vizuális összefüggések modern Spanyolországban” című tárgy a következőkre fókuszál:
- Goya – Caprichos
- Spanyolország társadalma a XVIII. és XIX. században
- Leopoldo Alas – Adiós Cordera
- Progresszivista és a liberális mozgalmak
- 1898-1936 politikai és művészeti avantgardisták I.-II.
- 1936-1939 Harcolni a holnapért vagy a tegnapért? I-II.
- Spanyolország a Franco diktatúra alatt (politika, társadalom)
- Spanyolország a Franco diktatúra alatt (művészet)
- azok a 60’as évek…
- A diktatúra vége I-II
- A demokratizálódás folyamata 1975-1993 I-II
- Spanyolország napjainkban I-II
Egy esszé, egy vizsga.
A középiskolást egy hónapos zsebpénz és play station eltiltásban részesítették. Valamint megfogadta, hogy el kezd valamilyen szakkörre járni.
* A fényképet egy barátom készítette, az aberdeeni főpályaudvaron
Hettie pedig egy másik poszt kapcsán kérdezte, mivel büntették meg szülei a káromkodó gyermeket. Hiánypótlás következik.
*A kulturális antropológia témái dióhéjban a következők:
- A kultúra és természet (A természet is szociálisan alkotott)
- Az ember fogalma
- Hogyan élünk? (a létezés módjai; a bennszülöttek perspektívája)
- Térbeli helyek (a tér és a környezet; táj és a hely)
- Időbeli helyzetek (az idő relativitása; kulturális fogalmak az időről)
- A külső világ érzékelése (látás és a vizualizmus; látás és hallás)
- A nyelv és a gondolat
- A tudás (tudás és tudomány; bennszülött perspektíva; az ökológiai tudás)
- Hitek módjai (vallások, hiedelmek, rítusok)
- A művészet antropológiája
Ebben a félévben is két beadandó esszénk van. Az első egy könyv recenzió (a választható könyvek listája adott), a másik a fent felsorolt témák közül egyet mélyebben átgondolnunk.
„Szövegi és vizuális összefüggések modern Spanyolországban” című tárgy a következőkre fókuszál:
- Goya – Caprichos
- Spanyolország társadalma a XVIII. és XIX. században
- Leopoldo Alas – Adiós Cordera
- Progresszivista és a liberális mozgalmak
- 1898-1936 politikai és művészeti avantgardisták I.-II.
- 1936-1939 Harcolni a holnapért vagy a tegnapért? I-II.
- Spanyolország a Franco diktatúra alatt (politika, társadalom)
- Spanyolország a Franco diktatúra alatt (művészet)
- azok a 60’as évek…
- A diktatúra vége I-II
- A demokratizálódás folyamata 1975-1993 I-II
- Spanyolország napjainkban I-II
Egy esszé, egy vizsga.
A középiskolást egy hónapos zsebpénz és play station eltiltásban részesítették. Valamint megfogadta, hogy el kezd valamilyen szakkörre járni.
* A fényképet egy barátom készítette, az aberdeeni főpályaudvaron
2/14/2007
Ordítani szeretnék
IGEN, IGEN, Igen! Mindig is így képzeltem el egy nemzetközi kapcsolatok szemináriumot (ezen a szinten). Ma volt belőle az első, és még milyen…
A szemináriumot egy a Karibi szigetekről érkezett nemzetközi jogból PhD.-ző hallgató tartja. Én már ismertem őt korábbról. A Debater rendszeres felszólalója volt, de amikor szemináriumra jelentkeztem, akkor zsákbamacskát húztam. Nem tudtam ki fogja tartani.
Ebben a félévben direkt más időpontra akartam bejelentkezni. Rendben, hogy ősszel végig termékeny vitákat folytattam az előző szeminárium vezetőmmel, de nem akartam még egy féléven keresztül az ő realista szemléletmódját hallgatni. Lehet valaki a realizmus iskolájának híve, de mint egyetemi tanártól elvárnám, hogy ne akarja nézetét a hallgatóira erőltetni. Lehet provokálni vitákat, de amikor minden vita úgy végződött: „összegzésként elmondhatjuk, hogy a realista nézőpont áll legközelebb a valósághoz…”
Jó, jó volt az a szeminárium, de mostani még jobbnak ígérkezik. A tanár egy hangfelvétellel nyitotta meg az órát. Ki kellett találni, ki beszél. Churchill fultoni beszéde volt. Bár hivatalosan a hidegháború végének okai lett volna a szeminárium témája, fél órát szentelt a kommunizmusnak. Az első percekben nem értettem miért. A nyugati diákok, mint kiderült, nem igazán tudják mi az a kommunizmus. Nem tesznek, vagy nem tudnak különbséget tenni a sztálinizmus és a kommunizmus között stb. Kihámoztuk, rájöttek. A tanár aktívan hívott segítségül a YouTube-ról rövidfilmeket szemléltetni a dolgokat. Ezt zseniális húzásnak könyveltem el. A legjobb ez (klikk) volt.
Igaz, talán kicsit félre is vitte a dolgokat, mert a Brazil, bolíviai, kubai (?), venezuelai szocialista modellek „soha” nem fognak olyan ideológia összetűzésbe kerülni a nyugattal, hogy abból fegyverkezési láz legyen. Tocqueville időt álló érve, a hatalmas földterületek fölött rendelkező két ország közötti elkerülhetetlen összetűzésről, mintha eltörpült volna. Pedig a múlt heti események fényében, és Emmanuel Todd könyvét figyelembe véve talán mégse elhanyagolható ez az aprócska tény. Nem vagyok a poszt-hidegháború éra követőinek híve, de meg kell hagynom, számos kérdésben bizony igazuk van.
Ez az első szeminárium csoportom, ahol úgy érzem ütős diákokkal vagyok együtt, akik olvasnak, akik kérdeznek, akik gondolkodnak, és nem ülnek 60 percig, mint a tejbetök. Erős, húzó csoportnak ígérkezik. Az egyik, szintén antropológiát is hallgató lány, aki mellesleg nyolc évet élt Angolában, olyan jó érveket adott a liberális demokrácia „megkérdőjelezhetetlen jósága” ellen, hogy öröm volt nézni a politológus hallgatókat, akiknek ezen, úgy tűnik, még nem volt módja elgondolkozni.
Remek a felhozatal, már alig várom a jövő hét szerdáját!
U.I.: És miért tart egy nemzetközi jogból PhD.-ző diák nemzetközi kapcsolatokból szemináriumot? A választ én se igazán tudom. Annyit tudok, hogy az első végzetségét nemzetközi kapcsolatok és politológia történelemből szerezte. Talán ennyi kellett hozzá.
A szemináriumot egy a Karibi szigetekről érkezett nemzetközi jogból PhD.-ző hallgató tartja. Én már ismertem őt korábbról. A Debater rendszeres felszólalója volt, de amikor szemináriumra jelentkeztem, akkor zsákbamacskát húztam. Nem tudtam ki fogja tartani.
Ebben a félévben direkt más időpontra akartam bejelentkezni. Rendben, hogy ősszel végig termékeny vitákat folytattam az előző szeminárium vezetőmmel, de nem akartam még egy féléven keresztül az ő realista szemléletmódját hallgatni. Lehet valaki a realizmus iskolájának híve, de mint egyetemi tanártól elvárnám, hogy ne akarja nézetét a hallgatóira erőltetni. Lehet provokálni vitákat, de amikor minden vita úgy végződött: „összegzésként elmondhatjuk, hogy a realista nézőpont áll legközelebb a valósághoz…”
Jó, jó volt az a szeminárium, de mostani még jobbnak ígérkezik. A tanár egy hangfelvétellel nyitotta meg az órát. Ki kellett találni, ki beszél. Churchill fultoni beszéde volt. Bár hivatalosan a hidegháború végének okai lett volna a szeminárium témája, fél órát szentelt a kommunizmusnak. Az első percekben nem értettem miért. A nyugati diákok, mint kiderült, nem igazán tudják mi az a kommunizmus. Nem tesznek, vagy nem tudnak különbséget tenni a sztálinizmus és a kommunizmus között stb. Kihámoztuk, rájöttek. A tanár aktívan hívott segítségül a YouTube-ról rövidfilmeket szemléltetni a dolgokat. Ezt zseniális húzásnak könyveltem el. A legjobb ez (klikk) volt.
Igaz, talán kicsit félre is vitte a dolgokat, mert a Brazil, bolíviai, kubai (?), venezuelai szocialista modellek „soha” nem fognak olyan ideológia összetűzésbe kerülni a nyugattal, hogy abból fegyverkezési láz legyen. Tocqueville időt álló érve, a hatalmas földterületek fölött rendelkező két ország közötti elkerülhetetlen összetűzésről, mintha eltörpült volna. Pedig a múlt heti események fényében, és Emmanuel Todd könyvét figyelembe véve talán mégse elhanyagolható ez az aprócska tény. Nem vagyok a poszt-hidegháború éra követőinek híve, de meg kell hagynom, számos kérdésben bizony igazuk van.
Ez az első szeminárium csoportom, ahol úgy érzem ütős diákokkal vagyok együtt, akik olvasnak, akik kérdeznek, akik gondolkodnak, és nem ülnek 60 percig, mint a tejbetök. Erős, húzó csoportnak ígérkezik. Az egyik, szintén antropológiát is hallgató lány, aki mellesleg nyolc évet élt Angolában, olyan jó érveket adott a liberális demokrácia „megkérdőjelezhetetlen jósága” ellen, hogy öröm volt nézni a politológus hallgatókat, akiknek ezen, úgy tűnik, még nem volt módja elgondolkozni.
Remek a felhozatal, már alig várom a jövő hét szerdáját!
U.I.: És miért tart egy nemzetközi jogból PhD.-ző diák nemzetközi kapcsolatokból szemináriumot? A választ én se igazán tudom. Annyit tudok, hogy az első végzetségét nemzetközi kapcsolatok és politológia történelemből szerezte. Talán ennyi kellett hozzá.
2/13/2007
Egy gyakornok tanár esete 2. (folytatás)
Az ír lakótársam kapott egy levelet az egyik diákjától, amelyben sűrű elnézést kérések álltak, amiért hazudott, amiért le faszverőzte stb.
A lakótársam közömbös volt, se nem örült, se nem érezte elégtételnek. Nekem szimpatikusnak tűnt ez a levél dolog, mert néhány esetben otthon láttam, ahogy már a szóbeli megbocsátás kérés se ment. De az utolsó bekezdés, amelyben a rá kirótt büntetéseket taglalta, talán igazán lemaradhatott volna.
Annyit még érdemes tudni a történetről, hogy a lázongó osztályokban, a feszültséget keltő gyerekek szülei fel lettek hívva. Ilyen nyomás mellett születhetett az ominózus levél is.
Az egyetemen:
Mára már felkészült a nemzetközi kapcsolatok órára a tanár. Óra előtt még gyorsan átolvasta a diáit, és sokkal összeszedettebben adott elő. Talán a hatalmas kontrasztból adódik a probléma. Nem várható el (?) egy kezdő tanáról, hogy úgy adjon elő, mint a tanszék professzora. Szegénynek nagyon nem szerencsés, hogy pont a proffal kell felváltva előadást tartania. Egy középkategóriás mezőnyben is érezni lehetne a különbséget, de így egyre lesújtóbb az élmény.
A lakótársam közömbös volt, se nem örült, se nem érezte elégtételnek. Nekem szimpatikusnak tűnt ez a levél dolog, mert néhány esetben otthon láttam, ahogy már a szóbeli megbocsátás kérés se ment. De az utolsó bekezdés, amelyben a rá kirótt büntetéseket taglalta, talán igazán lemaradhatott volna.
Annyit még érdemes tudni a történetről, hogy a lázongó osztályokban, a feszültséget keltő gyerekek szülei fel lettek hívva. Ilyen nyomás mellett születhetett az ominózus levél is.
Az egyetemen:
Mára már felkészült a nemzetközi kapcsolatok órára a tanár. Óra előtt még gyorsan átolvasta a diáit, és sokkal összeszedettebben adott elő. Talán a hatalmas kontrasztból adódik a probléma. Nem várható el (?) egy kezdő tanáról, hogy úgy adjon elő, mint a tanszék professzora. Szegénynek nagyon nem szerencsés, hogy pont a proffal kell felváltva előadást tartania. Egy középkategóriás mezőnyben is érezni lehetne a különbséget, de így egyre lesújtóbb az élmény.
2/12/2007
Britül
Új félév, új előadók.
Minőségben úgy tűnik nincs változás, sőt a komolyságot illetően némi fejlődés tapasztalható, így lehetne összegezni az első két hét tapasztalatait.
De mielőtt T. jól megkommentelne, gyorsan megjegyzem, hogy a mai nemzetközi kapcsolatok óra katasztrofális volt. Az előadó szétszórt, dekoncentrált. Azt se tudta, mit akar nekünk elmondani. Pedig emberi jogok és nemzetközi szervezetek volt a téma, ami elvégre az ő PhD. munkájához erősen köthető. Egyszerűen nem hiszem, hogy csak ennyi mondanivalója volt a témában, ráadásul ilyen stílussal…
Ha már a szidásnál tartok, kitérek az antropológiára is. A témák továbbra is izgalmasak, viszont az előadóval nincs sok szerencsénk. A szakmailag elismert negyvenes, egyszerűen még nem sajátított el az előadás művészetét. A hangja 55 percen keresztül monotonon altató, a diái tele vannak tömve 12-es betűméretű szöveggel. Ember legyen a talpán, aki bármit is ki tud belőle hámozni. Ez tipikusan az az előadás, ahol a hallgatónak meg kell tanulnia nem jegyzetelni. Gimnázium után talán ez a legnehezebb, megtanulni, mikor célszerű nem jegyzeteli, mikor ér többet az egyszerű hallgatás, a papírkörmölésnél.
A tele tömött diák viszont nagyszerűek otthonra. Rendkívül jó jegyzetek, ha át akarom látni a témát, vagy ismételni szeretnék. Örülök, hogy vannak, mert így előadás után nem nekem kell kidolgoznom magamnak egy időtálló jegyzetet az aznap hallottakból. Az azonban már rég rossz, ha már én is meglátok benne stilisztikai és helyesírási hibákat. Ilyenkor mélyen együtt tudok érezni azokkal a brit diákokkal, akik érzékenyek az ilyenekre. Ha eljátszok a gondolattal mi lenne a reakció odahaza ilyen esetbe egy magyar nyelvű diával…
Ám ideje rátérni a pozitívumokra.
ALL IN ALL
Meg vagyok elégedve. A témák érdekesek, és a brit ajkú előadók többségbe kerültek. Szimplán bemenni egy előadásra és hallgatni a brit angolt, már az egy felejthetetlen élvezet. Előző félévben elsöprő többségben belga-, francia-, spanyol-, orosz- „angolul” voltak az előadásaim, most viszont egy kivételével az összes „britül” hallgatható.
Múlt héten nemzetközi kapcsolatokból a tanszék professzora adott elő. Egyetemista pályafutásom egyik legélvezetesebb előadásai voltak ezek. Kiraknám mintapéldának a többieknek: így tessék előadni.
A spanyol kultúra óráimon egyszerűen elolvadnék az élvezettől, ha nem kellene folyamatosan észnél lennem.
Minőségben úgy tűnik nincs változás, sőt a komolyságot illetően némi fejlődés tapasztalható, így lehetne összegezni az első két hét tapasztalatait.
De mielőtt T. jól megkommentelne, gyorsan megjegyzem, hogy a mai nemzetközi kapcsolatok óra katasztrofális volt. Az előadó szétszórt, dekoncentrált. Azt se tudta, mit akar nekünk elmondani. Pedig emberi jogok és nemzetközi szervezetek volt a téma, ami elvégre az ő PhD. munkájához erősen köthető. Egyszerűen nem hiszem, hogy csak ennyi mondanivalója volt a témában, ráadásul ilyen stílussal…
Ha már a szidásnál tartok, kitérek az antropológiára is. A témák továbbra is izgalmasak, viszont az előadóval nincs sok szerencsénk. A szakmailag elismert negyvenes, egyszerűen még nem sajátított el az előadás művészetét. A hangja 55 percen keresztül monotonon altató, a diái tele vannak tömve 12-es betűméretű szöveggel. Ember legyen a talpán, aki bármit is ki tud belőle hámozni. Ez tipikusan az az előadás, ahol a hallgatónak meg kell tanulnia nem jegyzetelni. Gimnázium után talán ez a legnehezebb, megtanulni, mikor célszerű nem jegyzeteli, mikor ér többet az egyszerű hallgatás, a papírkörmölésnél.
A tele tömött diák viszont nagyszerűek otthonra. Rendkívül jó jegyzetek, ha át akarom látni a témát, vagy ismételni szeretnék. Örülök, hogy vannak, mert így előadás után nem nekem kell kidolgoznom magamnak egy időtálló jegyzetet az aznap hallottakból. Az azonban már rég rossz, ha már én is meglátok benne stilisztikai és helyesírási hibákat. Ilyenkor mélyen együtt tudok érezni azokkal a brit diákokkal, akik érzékenyek az ilyenekre. Ha eljátszok a gondolattal mi lenne a reakció odahaza ilyen esetbe egy magyar nyelvű diával…
Ám ideje rátérni a pozitívumokra.
ALL IN ALL
Meg vagyok elégedve. A témák érdekesek, és a brit ajkú előadók többségbe kerültek. Szimplán bemenni egy előadásra és hallgatni a brit angolt, már az egy felejthetetlen élvezet. Előző félévben elsöprő többségben belga-, francia-, spanyol-, orosz- „angolul” voltak az előadásaim, most viszont egy kivételével az összes „britül” hallgatható.
Múlt héten nemzetközi kapcsolatokból a tanszék professzora adott elő. Egyetemista pályafutásom egyik legélvezetesebb előadásai voltak ezek. Kiraknám mintapéldának a többieknek: így tessék előadni.
A spanyol kultúra óráimon egyszerűen elolvadnék az élvezettől, ha nem kellene folyamatosan észnél lennem.
2/10/2007
10 fontot is érhet a létem
Napokkal ezelőtt érkezett egy e-mailt az egyetemi postafiókomba. A levél az összes nemzetközi diáknak szólt, amelyben kérték, hogy vegyünk részt egy felmérésben. Egy csoportos elbeszélgetésre invitáltak, ahol arra voltak kíváncsiak, hogyan hoztuk meg a döntést kiutazásunk előtt, milyennek találjuk az egyetem által nyújtott szolgáltatásokat, milyenek a munkavállalási lehetőségek és annak körülményei. A másfélórás beszélgetést 10 fonttal honorálták, ami kicsivel több, mintha másfél órát dolgoztam volna a menzán, ahol se teasüteményben, se kávéban amúgy se lett volna részem.
A beszélgetés egy feltevést erősített tovább bennem. Skócia, az egész Egyesült Királyság oktatási nagyhatalom szeretne maradni/lenni. A nigériai, a kazah, és a kínai diákok arról számoltak be, hogy országaikat a brit egyetemek képviselői járják be, prezentációkat tartanak és azon dolgoznak, hogy minél több tengeren túli diák tanuljon a szigetország egyetemein. Kiváló stratégia. Ezek a diákok nem csak jól fizetnek, de hazaviszik az itt elsajátított jog és pénzügyrendszer ismereteiket, munkamorált stb. Kulturális és szellemi export, melyből mindkét fél profitál.
Sőt, a 10000 fontos tandíj ráadásul még versenyképesnek is számít sok országban az EU-n kívül.
A beszélgetés egy feltevést erősített tovább bennem. Skócia, az egész Egyesült Királyság oktatási nagyhatalom szeretne maradni/lenni. A nigériai, a kazah, és a kínai diákok arról számoltak be, hogy országaikat a brit egyetemek képviselői járják be, prezentációkat tartanak és azon dolgoznak, hogy minél több tengeren túli diák tanuljon a szigetország egyetemein. Kiváló stratégia. Ezek a diákok nem csak jól fizetnek, de hazaviszik az itt elsajátított jog és pénzügyrendszer ismereteiket, munkamorált stb. Kulturális és szellemi export, melyből mindkét fél profitál.
Sőt, a 10000 fontos tandíj ráadásul még versenyképesnek is számít sok országban az EU-n kívül.
1/15/2007
Az első vizsga
Ma reggel 9:00 Nemzetközi kapcsolatok. Három esszékérdés, két óra. Tiszta sor.
Az utolsó héten minden előadáson azzal bocsátottak minket útnak, tanuljátok azt, amit igazán élveztek. Másképp nem megy, ami nem köt le Titeket, azzal ne igazán foglalkozzatok, legfeljebb ismerjétek.
A vizsgák ugyan ezt a filozófiát követik. Ma 12 kérdéssel találtuk szembe magunkat, amiből csupán háromra kellett választ adnunk. A magyar vizsgákhoz képest kellemes sétagaloppról beszélhetünk, nem csak azért mert az embernek nem erőből kell tanulnia…
Erre a vizsgára kimondottan élveztem a készülést. Az ünnepek alatt érdekes olvasmányok kötöttek le, néha még elszakadni se bírtam a könyveimtől, és mind mind valahogy a mai napra vezettek el. Az utóbbi napokban különböző vázlatokat, diagram ábrákat írtam a különböző témakörökhöz. Újra és újra szétszedtem egy-egy témakört, és mint 5-6 éves koromba újra és újra összeraktam a LEGOváram kockáit gyermeteg kacajjal.
Persze angolságban szokásomhoz híven alulteljesítettem, ami majd le is fog húzni, de csak január és február vége között derül ki igazán mennyire. Addig ugyanis nincsenek vizsgaeredmények.
Az utolsó héten minden előadáson azzal bocsátottak minket útnak, tanuljátok azt, amit igazán élveztek. Másképp nem megy, ami nem köt le Titeket, azzal ne igazán foglalkozzatok, legfeljebb ismerjétek.
A vizsgák ugyan ezt a filozófiát követik. Ma 12 kérdéssel találtuk szembe magunkat, amiből csupán háromra kellett választ adnunk. A magyar vizsgákhoz képest kellemes sétagaloppról beszélhetünk, nem csak azért mert az embernek nem erőből kell tanulnia…
Erre a vizsgára kimondottan élveztem a készülést. Az ünnepek alatt érdekes olvasmányok kötöttek le, néha még elszakadni se bírtam a könyveimtől, és mind mind valahogy a mai napra vezettek el. Az utóbbi napokban különböző vázlatokat, diagram ábrákat írtam a különböző témakörökhöz. Újra és újra szétszedtem egy-egy témakört, és mint 5-6 éves koromba újra és újra összeraktam a LEGOváram kockáit gyermeteg kacajjal.
Persze angolságban szokásomhoz híven alulteljesítettem, ami majd le is fog húzni, de csak január és február vége között derül ki igazán mennyire. Addig ugyanis nincsenek vizsgaeredmények.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
